Legyünk büszkék! – Thury Gábor jegyzete

A Sepsi a Román Kupa elődöntőjében a Poli Iasi együttesével szemben, a Dunaszerdahely a Rózsahegy ellen szintén az elődöntőben (Szlovák Kupa), a másodvonalbeli lendvai csapat, a Nafta Kranjban a helyi élvonalbeli Murával szemben szerepelt a Szlovén Kupa döntőjében, nem mellékesen a szerbiai Topolya SC a szerb Szuperliga negyedik helyén végezve jogot szerzett az indulásra az Európa-ligában, s versenyben van még a nemzetközi porondért Horvátországban az Osijek is.

Ismerős klubok a környező országokban (Sepsi, Dunaszerdahely, Nafta, Topolya, Eszék), amelyek vezetőségében, támogatói körében, edzői stábjában, játékoskeretében szép számmal vállalnak szerepet magyarok. Tisztelt olvasóink talán felteszik a kérdést: miért foglalkozunk rendszeresen ezekkel az együttesekkel? A válasz egyszerű: noha nem „tisztán” magyar klubokról van szó, a kötődés tagadhatatlan – a Nemzeti Sport felvállaltan kötelességének tekinti, hogy beszámoljon az említett csapatok szerepléséről.

Június 4-én emlékeztünk a trianoni békediktátum – nekünk, magyaroknak szomorú emlékezetű – centenáriumára. Ezeknek az egyesületeknek a zöme egy korábbi kifejezéssel élve határon túlivá minősült. Mindeközben az egykori történelmi Magyarországhoz tartozó helységek – nagyvárosoktól kezdve a legkisebb falvakig – a túlélés diktátumának megfelelően az új ország szerves részeivé váltak.

Azzal is szembe kellett nézni, hogy a magyarság a lakosság arányát tekintve a legtöbb helyen kisebbségbe szorult – Sepsiszentgyörgy és Dunaszerdahely ebben a tekintetben (is) üdítő kivétel.

Az említett klubok többsége patinás, az 1990-es honi rendszerváltozást megelőzően is megvolt, más kérdés, hogy a Kádár-rendszer finoman fogalmazva sem forszírozta a magyar kötődést, ám a szocializmus ideológiáját erősítő internacionalista szemléletet némiképpen árnyalta, hogy a Dunaszerdahely meccseire a szomszédos magyarországi településekről is átruccantak, akárcsak Dél-Magyarországról Eszék legjobb csapata – a 2016 óta magyar többségi tulajdonban lévő horvát – NK Osijek mérkőzéseire, amelyeken a nyolcvanas évek második felében a szomszéd ország (akkor Jugoszlávia) futballjának egyik legnagyobb alakja, Davor Suker is játszott.

Visszatérve a jelenre: a külhoni, valamiképpen magyar kapcsolatokat ápoló klubok szereplése, sikerei megkülönböztetett érdeklődést váltanak ki az anyaországi magyarok körében.
Van mire büszkének lenni!