„Eltelt már néhány hét azóta, hogy lejátszottam az utolsó mérkőzésemet profi futballistaként, de időt akartam adni magamnak, hogy leülepedjenek a dolgok bennem. Huszonkét esztendőnyi karrieren vagyok túl, melyben voltak áldozatok, erőfeszítések, hibák, sikerek, néha szomorúság, csalódások.
Nem bánok semmit, mert sikeres voltam, és a kudarcok is mindig tanítottak valamit, hogy napról napra jobb legyek, ne féljek hibázni, és hogy mindig a maximumot, ha pedig kell, a véremet adjam a pályán.
Szeretném megköszönni a szurkolóknak a szeretet, amit ezalatt az idő alatt mutattak felém, ti vagytok és lesztek a motivációm, hogy bármibe is kezdjek a jövőben, mindig a legjobbamat nyújtsam.
Kiváló futballistákat ismertem meg ennek a gyönyörű sportnak köszönhetően, sok csapattársat és riválist, de mindenekelőtt sportembereket. Megtiszteltetés volt ilyen nagyszerű emberekkel azonos mezt felvenni, néhányukkal szoros barátságot kötöttem.
A labdarúgás oly sokat adott nekem, amit lehetetlen viszonozni, így örökké kapcsolatban maradunk egymással.”
Rafa Márquez az Atlasban kezdte pályafutását, és ott is fejezte be – a két időszak között játszott a Monacóban, a Barcelonában, a New York Red Bullsban, a Leónban és a Hellas Veronában. A 148-szoros válogatott futballista ötször játszott világbajnokságon, és mindannyiszor eljutott a kieséses szakaszba a válogatottal. Az angol Stanley Matthews (39 év, 145 nap) 1954-es szereplése óta 39 évesen és 139 naposan ő volt a legidősebb mezőnyjátékos, aki egyenes kieséses szakaszban pályára lépett egy vb-n.
