„Telefonáltam, hogy végem” - exkluzív interjú Eric Akotóval

Vágólapra másolva!
2011.09.11. 12:31
null
Eric Akoto már a feleségétől is elbúcsúzott, de túlélte a tragédiát (Fotó: Havrán Zoltán)
Címkék
Ami az Egyesült Államoknak 2001. szeptember 11., Togónak 2010. január 8. Az afrikai ország válogatottját a tavalyi Afrikai Nemzetek Kupája előtt terroristák támadták meg az angolai-kongói határ közelében, a sortűz alá vett csapatbuszon hárman meghaltak, nyolcan megsebesültek. A túlélők között volt az 56-szoros válogatott hátvéd, a 2006-os világbajnokságot is megjáró Eric Akoto, aki – sikertelen ferencvárosi próbajátéka után – egy budapesti kávézóban elevenítette fel a Nemzeti Sportnak a rettenetes délutánt.
A FRADINÁL MEGBUKOTT

Mint korábban beszámoltunk róla, Eric Akoto nem lesz a Ferencváros játékosa, pedig elmondása szerint az interneten már alaposan utánanézett a csapatnak, és tisztában van vele, Magyarország egyik legnépszerűbb egyesülete tesztelte.

„Úgy ítéltem meg, hogy Eric Akoto nem jobb azoknál, akik jelenleg a csapathoz tartoznak – indokolta döntését Détári Lajos szakmai igazgató. – Harmincegy évesen nem számít fiatalnak, az előző néhány idényben nem tudott sehol kimagaslót nyújtani. Az edzésteljesítménye nem volt olyan, hogy úgy éreztem volna, mindenképpen szerződtetnem kell."

A togói túlélő a kétezres években bebarangolta Ausztriát (Austria Wien, Admira Wacker, Graz, Interblock, Kapfenberg), majd az izraeli Maccabi Nazaret, a görög OFI Kréta és az ausztrál North Queensland Fury játékosa volt. Jelenleg nincs csapata.

– Látja ezeket a fegyveres katonákat? – mutat a laptopján megnyitott fényképre Eric Akoto. – Nekik köszönhetem, hogy még életben vagyok. Ha az öt biztonsági kísérő nem veszi fel a harcot az orvtámadókkal, alighanem én is a buszon végzem. Védőink mögöttünk jöttek külön autóval, és szerencsére nagyon jó géppuskáik voltak. Persze nem értek a fegyverekhez, azt sem tudom, minket mivel lőttek, de sohasem felejtem el a golyók pattogásának rettenetes hangját.

– Mennyi ideig tartott?
– Tíz percig. Ám sokkal hosszabbnak éreztük.

– Karcolás nélkül megúszta?
– Igen, és ezért azóta is mindennap hálát adok Istennek. Három sorral előttem ült a halálosan meglőtt segédedző, mellettem pedig a kapus, Kodjovi Obilalé, aki a lábába kapott golyót. Azóta sem tud rendesen járni, futballra már nem is gondolhat. Övé volt a bal oldali ülés, enyém a jobb oldali, s mivel főként balról tüzeltek, a szomszédomat érte találat. Közben nézze meg ezt a fotót is, ez még a lövöldözés előtt néhány perccel készült, a kongói határon.

– Felhőtlenül vidámnak látszanak...
– Helyi szurkolók köszöntöttek minket, integettünk, viccelődtünk. Nem sejtettük, mi vár ránk. Az óriási hőség kitikkasztotta a csapatot, ezért amikor elindult a busz, a legtöbben aludni próbáltak. Az útvonalat a biztonságiak háromszor végigjárták, és jelentették, nyugodtan indulhat a konvoj. Az volt az isteni szerencsénk, hogy a csomagokat szállító busz megelőzte a csapatbuszt. A terroristák azt hitték, azon utazik a válogatott, és valósággal szitává lőtték. Mi csak utána következtünk.

– Mit csinált a golyózáporban?
– Lebuktam a szék alá, ahogyan mindenki más. Volt, akit álmában rántott le a földre szomszédja, és ezen a mozdulaton múlott, hogy nem a fejébe fúródtak, hanem csak a hátát hasították fel a lövedékek. Remegve görnyedtünk az ülések alatt, és üvöltöttünk a buszsofőrnek, hogy lépjen már a gázra, meneküljünk ebből a pokolból. Nem tudtuk, hogy már halott.

A TELJES INTERJÚT A VASÁRNAPI NEMZETI SPORTBAN OLVASHATJA!

MENEKÍTÉS A TÁMADÁS UTÁN


(Guillaume Brenner, a togói válogatott játékosának magánfelvétele)

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik