Mint korábban beszámoltunk róla, Eric Akoto nem lesz a Ferencváros játékosa, pedig elmondása szerint az interneten már alaposan utánanézett a csapatnak, és tisztában van vele, Magyarország egyik legnépszerűbb egyesülete tesztelte. „Úgy ítéltem meg, hogy Eric Akoto nem jobb azoknál, akik jelenleg a csapathoz tartoznak – indokolta döntését Détári Lajos szakmai igazgató. – Harmincegy évesen nem számít fiatalnak, az előző néhány idényben nem tudott sehol kimagaslót nyújtani. Az edzésteljesítménye nem volt olyan, hogy úgy éreztem volna, mindenképpen szerződtetnem kell." A togói túlélő a kétezres években bebarangolta Ausztriát (Austria Wien, Admira Wacker, Graz, Interblock, Kapfenberg), majd az izraeli Maccabi Nazaret, a görög OFI Kréta és az ausztrál North Queensland Fury játékosa volt. Jelenleg nincs csapata. |
– Látja ezeket a fegyveres katonákat? – mutat a laptopján megnyitott fényképre Eric Akoto. – Nekik köszönhetem, hogy még életben vagyok. Ha az öt biztonsági kísérő nem veszi fel a harcot az orvtámadókkal, alighanem én is a buszon végzem. Védőink mögöttünk jöttek külön autóval, és szerencsére nagyon jó géppuskáik voltak. Persze nem értek a fegyverekhez, azt sem tudom, minket mivel lőttek, de sohasem felejtem el a golyók pattogásának rettenetes hangját.
– Mennyi ideig tartott?
– Tíz percig. Ám sokkal hosszabbnak éreztük.
– Karcolás nélkül megúszta?
– Igen, és ezért azóta is mindennap hálát adok Istennek. Három sorral előttem ült a halálosan meglőtt segédedző, mellettem pedig a kapus, Kodjovi Obilalé, aki a lábába kapott golyót. Azóta sem tud rendesen járni, futballra már nem is gondolhat. Övé volt a bal oldali ülés, enyém a jobb oldali, s mivel főként balról tüzeltek, a szomszédomat érte találat. Közben nézze meg ezt a fotót is, ez még a lövöldözés előtt néhány perccel készült, a kongói határon.
– Felhőtlenül vidámnak látszanak...
– Helyi szurkolók köszöntöttek minket, integettünk, viccelődtünk. Nem sejtettük, mi vár ránk. Az óriási hőség kitikkasztotta a csapatot, ezért amikor elindult a busz, a legtöbben aludni próbáltak. Az útvonalat a biztonságiak háromszor végigjárták, és jelentették, nyugodtan indulhat a konvoj. Az volt az isteni szerencsénk, hogy a csomagokat szállító busz megelőzte a csapatbuszt. A terroristák azt hitték, azon utazik a válogatott, és valósággal szitává lőtték. Mi csak utána következtünk.
– Mit csinált a golyózáporban?
– Lebuktam a szék alá, ahogyan mindenki más. Volt, akit álmában rántott le a földre szomszédja, és ezen a mozdulaton múlott, hogy nem a fejébe fúródtak, hanem csak a hátát hasították fel a lövedékek. Remegve görnyedtünk az ülések alatt, és üvöltöttünk a buszsofőrnek, hogy lépjen már a gázra, meneküljünk ebből a pokolból. Nem tudtuk, hogy már halott.
A TELJES INTERJÚT A VASÁRNAPI NEMZETI SPORTBAN OLVASHATJA!
(Guillaume Brenner, a togói válogatott játékosának magánfelvétele) |