A napokban két átigazolási bombahír rengette meg alapjaiban a magyar futballtársadalmat. Na jó, nem rengette meg, de csak azért, mert a legtöbben nem hallottak két tehetséges „ifjú titánunkról”. Bajner Bálint és Szatmári Lóránd döntött úgy nem is oly rég, hogy nyugaton próbál szerencsét. Előbbi a West Ham Unitedhez, utóbbi a Regginához szerződött. Ketten együtt félmilliót értek – euróban.
A sok kifogott hal közül csak lesz egy, ami beválik
A sok kifogott hal közül csak lesz egy, ami beválik
A méltán népszerű futballmenedzser-játék néhány évvel ezelőtti változatában a svéd bajnokságban lehetett könnyedén és eredményesen tehetségekre vadászni. A program hibája, vagy inkább anomáliája aztán megjelent kis hazánk labdarúgásában is.
Szóval, az említett komputeres játék sokadik kiadása lehetőséget adott arra, hogy gyakorlatilag bagóért, legtöbbször 220 ezerért leszerződtessünk Elmandereket, Isakssonokat vagy mondjuk Anderssonokat (ebből a névből például volt bőven). A sok igazolás közül az egyik úgyis bejött, és néhány idénnyel később (természetesen amikor már „rendkívüli edzői kvalitásunkat” felhasználva beépítettük a csapatba) valamelyik játékosunkért vagy esetleg többekért is bekopogtatott egy nagy klub, igen zsíros összeggel az erszényében.
Na, most mi vagyunk a svédek. Persze nem a futballunk színvonala miatt lehet levonni ezt az amúgy hízelgő és hangzatos következtetést, hanem mert néhány százezerért mi is kiporciózzuk tehetségeinket Európa „fejlettebb” területeire.
Szatmári Lóránd Pécsről került a Regginához. Először kölcsönbe, majd végleg. Ára a hírek szerint 200 ezer euró volt. Ez ugye alig 57 millió forint. Na mármost, ha ez az olasz első osztályban kiscsapatnak tekinthető együttes vesz még négy-öt másik tehetséget hasonlóan potom összegért, akkor biztosan nem jár rosszul. A nagy számok törvénye alapján az egyik igazolás, mint a játékban, úgyis bejön. Ha pedig valaki nem lesz akkora sztár, hogy felkeltse a Juventus vagy például az AC Milan érdeklődését, az se baj. Pusztán a tény az adatlapján, hogy a Reggina (azaz egy Serie A-beli klub) játékosa, elég ahhoz, hogy az értéke megmaradjon.
Bajner Bálint esete némiképp más. Ő állítólag 300 ezer eurót is megért a West Ham Unitednek. Az U19-es Európa-bajnokságra készülő labdarúgóért azonban már nem Magyarországra utalták a pénzt az angolok, a 80 millió forintnyi összeget a román másodosztályban szereplő Liberty, egész pontosan a soproni futball „halhatatlan hőse”, Vízer Máriusz – a klub tulajdonosa – zsebelte be.
A lényeg tehát, hogy minden a legnagyobb rendben van. Az üzletekkel, vagy inkább ügyletekkel jól jár mindenki: a labdarúgók előző klubjai magyar viszonylatban egész szép kis összeget kasszírozhatnak fiatal tehetségeikért. A játékosok pénzügyileg sem járnak rosszul, emellett megismerhetik a valóban profi, divatos szóval élve nyugat-európai körülményeket, és fejlődhetnek. De…
…a játékban mindig is hatalmas menedzsernek képzeltem magam (na kérem, aki a Prestonnal Bajnokok Ligáját nyer!), a probléma akkor kezdődött, amikor jó pár szezonnal a kezdés után megnéztem a tartalékcsapat (reserve) összeállítását, amely akkorra már tele volt 26-27 éves magyar, akarom mondani svéd egykori tehetségekkel. Mellettük a kis ikonnal és rajta a felirattal: unhappy.
SOMLÓVÁRI DÁVID
Legfrissebb hírek
