Hamar odalett az önbizalom

Minczér Tibor, Hegedűs Tibor, Miskolczi László, Szilágyi Norbert, Claudiu Cornaci, Zabos Attila – eddig jut a felsorolásban Zabos Attila, a Nyíregyháza Spartacus középpályása, amikor a jelenlegi, illetve a 2007 nyarán Gálhidi György vezetésével az NB II-ben aranyérmet nyerő csapat kerete közti kapcsolódási pontok kerülnek terítékre.

A beszélgetés apropóját a Spartacus tavaszi mélyrepülése szolgáltatja: hat bajnoki mérkőzésén két pontot szerzett a társaság, Révész Attila klubmenedzser a napi edzői munkának hátat fordított, résztulajdonosként a klub anyagi hátterének stabilizálására összpontosítja energiáit.

„Akadnak olyan játékosok, akik a tavasszal hullámvölgybe kerültek, de azt senkiről sem feltételezem, hogy szándékosan futballozna rosszul – utasította el Zabos Attila a Révész Attilától származó felvetést, hogy a csapat hozzáállása miatt került lejtőre tavasszal a Spartacus. – A szerencse elpártolt mellőlünk, igaz, más gondolhatja úgy, hogy az ősszel egyszerűen többet tettünk azért, hogy kitartson mellettünk. Ebben annak is szerepe lehet, hogy távozott néhány olyan játékos, akire építhettünk volna, elsősorban Bárányos Zsoltra és Lippai Ákosra gondolok.”

A korábban a Vasasban és az MTK-ban futballozó középpályás nem érzékelte, hogy egyesek Révész Attila „ellen” játszottak volna – a szakvezető Davit Imedasvili, Bogdan Apostu és Aco Sztojkov nevét említette a leggyakrabban ebben az összefüggésben.

„Én így érzem, de ettől Révész Attilának igaza is lehet. Inkább azt tapasztaltam, hogy első két meccsünkön, az Újpest és a Haladás ellen győzelmet érdemeltünk volna, ezzel szemben kétszer kikaptunk, megtört bennünk valami, odalett az önbizalmunk. Ez most már nagyon is élő probléma. De van még valami: nem biztos, hogy mindenki magáénak érzi a csapatot. Nem külföldi–magyar belharcra kell asszociálni. A saját nevelésű vagy a klubot évek óta szolgáló labdarúgó hozzáállása alapvetően más, mint azé a játékosé, aki ugródeszkaként tekint aktuális együttesére. Némi ellentmondás itt is feszül: ha nem teljesít az illető, hogy adja el magát? Megértem a közönség reakcióját: nem ezt ígértük a tavaszra. Révész Attila elképzelése jó volt: a fiatalok érdem szerint játéklehetőséghez juttatása, csapatba építése jelenti a jövőt, a gazdasági érdek is ezt diktálja.”

A fizetések közti különbségek – ami a sportbefektetések terén szerény mutatójú országok klubjaiban állandó problémaforrás – nem, az öltözői „idegenség” ellenben zuhanó pályára állíthat egy csapatot.

„A pénz mint motivációs tényező sokszor előkerül a magyar futballban: a Spartacusnál a vezetők állták a szavukat, nem kellett aggódnom, megkapom-e a fizetést, a prémiumot. Az eltérések nem zavarnak, eszembe sem jut, ha pályára lépek, de az ultimátumot ugyanígy kezeltem, még ha nem is hiszek az ilyen jellegű büntetések pedagógiai hasznában. Elfogadom a módszer létezését, a tulajdonos határozhat úgy, hogy él vele. Ami viszont talán a leglényegesebb: amikor megnyertük a másodosztályú bajnokságot, tudtuk, mit akarunk, egy irányba húztunk – egységesek voltunk. Most ezt hiányolom leginkább. Igaz, ahhoz, hogy összetartó közösség szülessen, az sem árt, ha valamelyest ismered a melletted ülőt. A Szparinál az utóbbi években nagyon nagy volt a játékosmozgás. Ha végigveszem, hányan maradtunk a bajnokcsapatból: Minczér Tibor, Hegedűs Tibor, Miskolczi László…”

Körbeértünk.