Félelem nélküli munka

A decemberi szünetben átgondolva csapata őszi teljesítményét, egyetért a felemás minősítéssel?A decemberi szünetben átgondolva csapata őszi teljesítményét, egyetért a felemás minősítéssel?

Természetesen értékeltük a mögöttünk hagyott hónapokat, és igen, egyetértek a felemás jelzővel – válaszolta Pölöskei Gábor. – Amikor megérkeztem, kész helyzet és nehéz feladat előtt álltam, hiszen a csapat indult az Intertotó-kupában, és emiatt úgy kellett készülnünk a bajnokságra, hogy közben fontos tétmeccsek is vártak ránk, márpedig ez speciális megoldásokat igényelt.

Amikor elvállalta a munkát, nem tudta, hogy mi várja?

Dehogynem, ám ettől a feladat még nem volt könnyebb. Ráadásul azt is tudtam, hogy azok a csapatok, amelyek szerepelnek az Intertotó-kupában, az ősszel hullámvölgybe kerülnek, és én ezt szerettem volna elkerülni. Beismerem, ez nem sikerült. A kupában eljutottunk a harmadik fordulóig, erre büszkék lehettünk, ám Abraham és Benjamin elutazott az olimpiára, Takács Ákos megsérült, ezzel három kulcsjátékosunk esett ki, így nem is kerülhettük el azt a bizonyos hullámvölgyet.

A legérdekesebb az, hogy kiderült, az ok nem a szakmai munkában, hanem az egység hiányában, öltözői széthúzásban keresendő. Gyakori az ilyen gond?

Ahol közösségben tevékenykednek, ott óhatatlanul előfordulhat az ilyesmi. Amíg jönnek az eredmények, minden konfliktus a felszín alatt marad, a kudarcok idején viszont akár robbanhat is.

Jól tudom, hogy a front a légiósok és a magyar játékosok között húzódott?

Nem pontosan, a helyzet ennél bonyolultabb volt. A légiósok sok helyről érkeztek, így nem lehet egységes tömbként rájuk tekinteni. A mi öltözőnkben rengeteg kultúra jelent meg, mindegyik másként reagál a dicséretre és a bírálatra, egyik náció érzékenyebb, mint a másik, és ez is forrása lehet a nézeteltéréseknek. Ha pedig elkezdek külön foglalkozni az idegenlégiósok lelkével, akkor a magyarok érzik úgy, hogy hátrányosan kezelem őket, tehát roppant nehéz megtalálni a megfelelő módszereket.

Muszáj ennyi légióst alkalmazni és ezzel a viszályt mélyíteni?

Nem, de ez mondvacsinált probléma. A legjobb magyar játékosok külföldön keresik a kenyerüket, az itthon maradók pedig igen szűk piacot alkotnak, ha a minőséget is tekintetbe vesszük. Engem nem érdekel, hogy kinek milyen a bőrszíne, hol született, milyen nyelvet beszél, azt teszem be a csapatba, aki az adott poszton a legjobb megoldás, és akivel nyerni tudok. Ebből következik, hogy azt szerződtetjük, akire szükségünk van, ha az illető magyar, akkor azt, ha nem, akkor nem, és természetesen komoly szerepet játszanak a költségvetésünkből adódó korlátok is. Minket a közvélemény tehetős csapatnak tart, de higgye el, amikor az utóbbi hetekben versenyeztünk máshonnan elküldött magyar játékosokért, szembesülnünk kellett azzal, hogy a tabellán jócskán mögöttünk álló klub ajánlatával szemben labdába sem rúghattunk.

Mindent egybevetve: szakmai vagy pedagógiai kihívást jelentett önnek ez az ősz?

A szakmai felkészültségemből jóval kevesebbre volt szükség, mint pedagógiai és pszichológiai ismereteimre. Jó iskola volt számomra ez a néhány hónap, mert ha az öltözőben nincs rend, hosszú távon a legjobb szakmai munka sem lehet igazán hatékony. Mára már szent a béke? Igen. Még az ősz derekán mindenkivel leültünk beszélgetni, tisztáztuk a gondokat, nem véletlen, hogy az utolsó fordulókban remekül szerepeltünk, és állva maradtunk a Magyar Kupában is.

A hullámvölgy idején nem tartott attól, hogy menesztik?

Higgye el, nem foglalkoztam vele. Ha egy edzőnek állandóan az ettől való félelem motoszkál a fejében, nem pedig a gondok megoldására, a következő mérkőzésre összpontosít, akkor képtelen kikecmeregni a nehezebb helyzetekből. Én éreztem a tulajdonos bizalmát, amelyről pontosan tudom, hogy a mi szakmánkban gyakran véges, ám sikerült talpra állnunk, és így ma is én vagyok a Honvéd vezetőedzője.

Mi lesz a tavasszal?

Remélem, maradok is a Honvéd vezetőedzője.

Úgy értettem, milyen Honvédra számíthatnak a szurkolók?

Hitem szerint erősebbre, mint volt. Úgy látom, javul a védekezésünk, a támadásunk, és ami nagyon fontos: érezhetően egységesebb a társaság a korábbiaknál. Eltelt fél év, a keret és a szakmai stáb tagjai kellően megismerték egymást, ami lényeges lehet a jövőre nézve. Arra törekszem, hogy mindenki egészségesen jusson el a bajnoki rajtig, mert ha mindenkire számíthatok, az nagy erőt jelentene.

Ehhez képest Vincze Zoltán súlyosan megsérült, hónapokra kiesett, és most nincs balhátvédje.

Ez így azért túlzás, mert akad megoldás erre a gondra. Ugyanakkor elismerem, ha betoppanna hozzánk egy azonnal bevethető és általunk megfizethető bal oldali védő, szívesen látnánk. Ám hangsúlyozom, akkor sincs okunk a kétségbeesésre, ha ez nem történik meg.

Ezek szerint minden rendben?

Úgy tűnik. A felkészülés megfelelő mederben halad, és bár csak a tizenegyedik helyen állunk, a lemaradásunk a negyedik helyezettől mindössze öt pont. Egy jó sorozattal sokat léphetünk előre, és a kupában is nagy célokkal folytatjuk a harcot. Nyilván ismeri a mondást, hogy a futballban minden szép és minden jó, de csak addig, amíg nem kell meccset játszani, mert akkor jönnek a gondok, ám most azt mondom, nincs miért tartanunk a tavasztól.