Stadion nélkül nincs Eb

Az Európa-bajnokság végéhez közeledve eljött az összegzés ideje. Megállapíthatjuk például, hogy még mindig rettentő nehéz egy játékosnak egyetlen tornán kilenc gólt szereznie – kezdte egy feszültségoldó megjegyzéssel a sajtóbeszélgetést Michel Platini, aki az 1984-ben elért kilenc találatával máig vezeti az Eb-k összesített góllövőlistáját. – Boldog elnök vagyok, mert a torna semmilyen szempontból sem keltett csalódást – például Ausztria és Svájc büszke lehet a tökéletes rendezésre, a szurkolók, különösen a hollandok és a portugálok, fantasztikusan viselkedtek. Természetesen köszönettel tartozom a játékosoknak és az edzőknek is, akik a szórakozást és a szép gólokat biztosították.

Ez a harmadik kontinensviadala: nyolcvannégyben a francia válogatott játékosaként, kilencvenkettőben szövetségi kapitányaként, most UEFA-elnökként vesz részt a tornán. Miben látja a három verseny közötti különbséget?

A változás főleg a testsúlyomon érzékelhető… Félretéve a tréfát: futballistaként eldönthetsz egy-egy meccset, edzőként már csak reménykedsz, hogy a játékosaid megnyerik a találkozót, elnökként pedig azért kell izgulni, hogy a tornán dolgozó tízezer ember tökéletesen végezze a munkáját, a körülmények megfelelőek legyenek a jó futballhoz.

Milyen eredményt jósol a vasárnapi német–spanyol döntőre?

Két nagy múltú, ám különböző felfogású válogatott találkozik egymással, felesleges előrejelzésekbe bocsátkozni. Láttunk már számos meglepetést, kevesen számítottak például arra, hogy Oroszország oly könnyedén elintézi a csoportkörben parádésan szereplő Hollandiát.

Aztán amilyen lendülettel érkeztek, olyan sebesen el is szálltak a spanyolok elleni elődöntőn…

Talán fáradtak voltak, de az is lehet, hogy a spanyolok fogtak ki nagyszerű napot. Hiddink orosz válogatottja engem sokban emlékeztetett Valerij Lobanovszkij nyolcvanas évekbeli szovjet csapatára, az játszott ilyen gyors és kemény futballt. Az oroszokat az idei Európa-bajnokság üde színfoltjának látom, hiszen stílusuk különbözött a többi résztvevő gárdáétól.

Olaszország és Horvátország búcsúja kapcsán többen felvetették, igazságtalan, hogy tizenegyesrúgások döntenek a továbbjutásról.

Nem új keletű a vita, kis túlzással a világ kezdete óta zajlik. Az én álláspontom megegyezik Sepp Blatterével, a FIFA elnökéével, aki az aranygólt, később az ezüstgólt támogatta. Természetesebbnek tartom, ha góllal fejeződik be a mérkőzés, mint ha tizenegyesek határozzák meg egy-egy csapat sorsát. A nemzeti szövetségek részéről azonban jelentős ellenállás mutatkozott az arany- és ezüstgóllal szemben, ráadásul a végén gyakran már a szurkolók sem tudták követni, most éppen melyik szabály van érvényben, úgyhogy végül viszszatértünk az eredeti változathoz, vagyis a kétszer tizenöt perces hosszabbításhoz és a tizenegyesekhez.

Ha már Blattert említette: lát esélyt a légiósok számát korlátozó, hat plusz ötös javaslata megvalósítására?

A szándéka helyes, ám nem vagyok biztos benne, hogy működik ez az elképzelés. Ha nem, ki kell találni valami más megoldást.

Az Európa-bajnokság sikerét látva egyetért azzal a megállapítással, hogy a futballban egységesebb a kontinens, mint a politikában?

Köszönöm a kérdést…

A négy év múlva esedékes tornával kapcsolatban ugyanakkor minden szinten súlyos aggályok vetődtek fel. Alkalmasnak találja Lengyelországot és Ukrajnát a rendezésre?

Az UEFA részéről hivatalosan semmiféle negatív hír nem látott napvilágot a 2012-es viadalról, a gondokról rendszerint éppen az ukrán és a lengyel média tudósít. Emellett természetesen a mi szakértőink, megfigyelőink is folyamatosan vizsgálják a szervezők munkáját, úgyhogy tisztában vagyunk a problémákkal.

Na látja, akkor mégis vannak problémák…

Ezt sohasem tagadtam, sőt az UEFA korábban határozottan figyelmeztette Ukrajnát és Lengyelországot, hogy tartsa magát az ígéreteihez. Szerdán utazunk a helyszínre, tárgyalunk a szervezőkkel, a miniszterekkel, és szeptemberben döntünk az esetleges további lépésekről. Egyelőre azonban nincsenek titkolt szándékaink, nem szeretnénk más országnak adni a rendezést, minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy Ukrajnának és Lengyelországnak segítsünk megbirkózni a feladattal.

Minek kell történnie ahhoz, hogy megbukjon a rendezés?

Egyetlen esetben kell mindenképpen vészmegoldást találni: ha a két fővárosban, Varsóban és Kijevben nincs megfelelő stadion. Pálya nélkül ugyanis nem lehet Európa-bajnokságot rendezni.

Mennyi esélyt lát arra, hogy négy év múlva már húsz, netán huszonnégy csapattal rajtoljon a torna?

Létszámbővítés, létszámbővítés… Jól láttam, hogy a kérdést egy angol újságíró tette fel? A témáról folyamatosan zajlik az egyeztetés, a lehetséges változásról a döntés szeptemberre várható. Nem értek egyet azokkal, akik szerint több csapat részvételével hígulna a mezőny. Amikor én játszottam, még csak nyolc együttes szerepelt a tornán, ma tizenhat, mégis nagyszerű mérkőzéseket láttunk. S nem hiszem, hogy például Írországnak, Skóciának, Dániának, Szerbiának, Bulgáriának, Ukrajnának vagy Belgiumnak ne lenne helye az Eb-n.

Igaz, hogy a következő kontinensviadal időpontját augusztusra szeretné áttenni?

Személy szerint ezt tartom az egyetlen megoldásnak arra, hogy a hosszú szezon után ne fáradt, kiszipolyozott játékosok fussanak ki a pályára. Hivatalos szinten azonban nem fogalmazódott meg ilyen javaslat, már csak azért sem, mert nyilvánvalóan számos érdeket sért, elég az olimpiára, a BL-selejtezőkre vagy a korán induló nemzeti bajnokságokra gondolni.