„Schwein steiger: szégyen!”, „Schweinsteiger lesz az Európa-bajnokság nagy vesztese”, „A zavart Schweinsteiger újabb mélyponton”, „Hősből bűnbak” – tényleg csak szemelvények a Horvátország–Németország csoportmérkőzés (2–1) utáni német szalagcímekből. A két évvel korábban még – Podolskival együtt – Németország legújabb üdvöskéjének számító középpályás a piros lappal sokak szerint „megkoronázta” 2008-as tavaszát. A Bayern Münchenben nem tudott állandó helyet kiharcolni magának, a válogatott kezdőcsapatából gyenge formája miatt kimaradt, amikor meg lehetőséget kapott, elszórakozta.
Legyünk őszinték, eddigi legjobb mérkőzésén, a Portugália elleni negyeddöntőben nem is játszhatott volna, mert Jerko Leko ellökése után még a negyedik bírónak is „bemutatott”, ehhez képest az UEFA csak egymeccses eltiltással sújtotta. (A szövetség alighanem a Löw-ügy miatt érte be ennyivel.)
Az egyenes kieséses szakaszban aztán már becenevéhez (akárcsak Sebastian Deisler, ő is megkapta a Basti Fantasti „titulust”) méltón futballozott, két-két góllal és gólpasszal jutott túl a Portugália és Törökország elleni mérkőzéseken, 2.17-es osztályzatátlagával ő vezeti a német rangsort a Kickernél, és már nem zavarja, hogy nem a Nationalelfben megszokott helyén, a bal oldalon, hanem a másik szélen kell futballoznia. Augusztusban lesz 24 éves, ennyi idősen rekordot jelentő 55 mérkőzést játszott a válogatottban (Podolski jövőre majd ezt is megdönti…), és kabalának sem utolsó. Ha gólt szerzett (12 mérkőzésen 15-öt), nem kapott ki a nemzeti tizenegy, ahogyan ő sem vesztett kupadöntőt (hatból hat trófea a mérlege).
Ilyen játék után pedig lassan nem csupán Németországban tanulják meg jól leírni a keresztnevét. Régen sokáig kellett bizonygatnia, hogy ő nem Sebastian, hanem „csak” Bastian, a sok hibát megelégelve végül hivatalos papírokat kért keresztneve létezéséről. A 2006-os vb után kapott Ezüst Babérlevéllel (ez a legnagyobb kitüntetés, amit német sportoló kiérdemelhet) együtt megkapta az elismervényt is.
Tényleg „csak” Bastian Schweinsteiger.