Ha pontozunk: Spanyolország

Miroslav Klose mellé hátulról is érkeznek jól bólintó játékosok (elsősorban Michael Ballack). Igaz, az egyenes kieséses szakaszban még senki sem járt túl a spanyol védelem eszén; a legutóbbi két Eb-n Olaszország (2000) és Görögország (2004) is kapott gól nélkül jutott el a döntőig a csoportkör után, utóbbi meg is nyerte a viadalt, a fináléban Portugáliát (is) lenullázva.

KÖZÉPPÁLYÁSOK

Ha a csatárok nem rúgnak gólt, valakinek muszáj – ezt a feladatot vállalta magára a Nationalelf fedezetsora: Lukas Podolski három, Bastian Schweinsteiger és Michael Ballack két-két gólig jutott eddig az Eb-n. A védelemhez hasonlóan a középpálya is átalakult, többször is. Kezdődött Podolski csatárból bal oldali futóvá minősítésével, majd amikor kiderült, hogy a 4–4–2 nem működik, Löw kapitány a németeknél „két hatos” néven futó (a régi formációban a romboló középpályás kapta a hatos dresszt) szisztémára tért át, és a Thomas Hitzlsperger, Torsten Frings, Simon Rolfes trióból kettőt vetett be, előttük pedig a három gólgyáros futballozott. Persze a védekezésre is figyelve, hiszen például Ballack a legtöbbet (57.52 km) futó középpályás a még versenyben lévő 46 futballista közül, és nála többször (17) senki sem szabálytalankodott az egész mezőnyben.

A védekezésre a spanyolok ellen is szükség lesz, és elképzelhető, hogy a hármasból nem csupán a csapatkapitánynak kell gyakran visszalépnie. A labdaszerző Marcos Senna mellett-előtt ugyanis a torna talán legszebben játszó hármasa, David Silva, Xavi és Andrés Iniesta szerepel, első számú tartalékként (illetve David Villa kiesése után, a 4–5–1 esetleges életbe lépésével kezdőként) Cesc Fabregas vár bevetésre. A listáról csak Iniesta nincs ott az Eb legtöbbet passzoló nyolc játékosa között.

Jelentős különbség a két sor között, hogy amíg a németeknél Ballack személyében van egy kinevezett vezér és karmester is, addig a spanyolok klasszikus irányító nélkül futballoznak. Rengeteg passzra épülő játékukból kimaradnak a hosszú indítások, sokkal szívesebben altatják a riválist, aztán ritmusváltással megadják neki a halálos csapást. Úgy, ahogyan legutóbb az elődöntőben az első gól előtt tették. Márpedig a lassabb német középső védők között egy-egy kényszerítő sokat, most már tényleg aranyat érhet.

CSATÁROK

Nézzük a száraz tényeket: a spanyol csatárok az Eb-n eddig öszszesen hét gólt szereztek, három és félszer annyit, mint a két találatig jutó németek. Hogy egészen pontosak legyünk: három és félszer annyit, mint Miroslav Klose. A Nationalelf támadói közül eddig csak a Bayern München futballistája vette be az ellenfelek kapuját, ami enyhén szólva is kínos a társaira nézve.

„Ez Mario Gomez tornája lesz” – lehetett olvasni az Eb előtt a német sajtóban, amely ebben a kérdésben az eddigi tapasztalatok alapján igencsak mellélőtt. A spanyol származású csatártól több mint kétszáz perce hiába várják a gólt, és pocsék teljesítményét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Kicker magazint ó l kapott osztályzatokat tekintve az ő átlaga (4.67) a legrosszabb a csapatból. Kevin Kuranyi, David Odonkor és Oliver Neuville szereplésére szintén nehéz pozitív jelzőket találni, a házi góllövőlistát vezető Lukas Podolski pedig Löw szövetségi kapitány akaratára „átigazolt” a középpályásokhoz.

S bár Klosét két gólja mindenképpen dicséri, annyit halkan jegyezzünk meg, hogy a müncheni játékos sincsen kirobbanó formában. A „rettegett” bólintásból ugyan jutott kettő erre a tornára is (a 2002es vb-hez képest persze ez sem sok, akkor öt gólt fejelt), az egycsatáros hadrendben kissé magára hagyottnak tűnik, nehezen találják meg labdáikkal a középpályások, és ő is ritkábban tud belépni az összjátékba. Hogy a németek csatárgondjai ellenére sem tekinthetjük a spanyolokat a „posztverseny” egyértelmű esélyesének, annak csak David Villa sérülése az oka. Az oroszok ellen combproblémája miatt lecserélt, és a hírek szerint a döntőt valószínűleg kihagyó Valencia-játékossal a spanyolok a legveszélyesebb emberüket veszítették el. És ami az eddig négy gólt szerző futballista külön balszerencséje: a rossz mozdulat könnyen a gólkirályi címébe kerülhet.

Az Eb-t megelőzően rengeteget vártak a Liverpoolban csodálatos formát mutató Fernando Torrestől, a szeplős kedvenc azonban egyelőre nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Noha jelenléte folyamatos figyelmet igényel az ellenfél védőitől, és viszonylag sokat lép vissza, kéri el a labdát, a neve mellett szereplő egy gól nem éppen „liverpooli” statisztika. Villa sérülése megnyithatja a kezdők közé vezető utat Daniel Güiza előtt, aki eddig feleannyit játszott, mégis kétszer annyi gólt szerzett, mint Torres.