Csoda – három kiadásban

Péntek éjszaka fél 12 előtt öt perccel Fatih Terim és Slaven Bilic szívből megölelte egymást, majd mindenki sietett az övéihez. Terim az egymás nyakában lógó török futballisták hegyére próbált felkapaszkodni, Bilic pedig a földön fekvő horvátokat vigasztalta.

Fél 12 előtt öt perccel örömünnep itt, könnyek ott.

Negyedórával korábban örömünnep ott, könnyek itt.

Hogy a sajtótájékoztatón minden második szó az angol miracle, azaz csoda volt, egyáltalán nem meglepő, hiszen Törökország sorozatban harmadik meccsén hozta vissza a reményt az utolsó pillanatban. Kétszer nyert, egyszer döntetlent játszott – de a horvátok elleni iksz is igazi győzelem.

A világbajnokságon hat éve bronzéremig jutó török csapat Eb-ken korábban sohasem került a legjobb négy közé, azaz Fatih Terim legénysége sporttörténelmet írt. A jegyhez jutó tízezer szerencsés „janicsár” még negyven perccel a drámai befejezés után is torkaszakadtából üvöltött a stadion egyik szegletében – a harmadik, immár modern kori török ostrom alkalmából Bécs kapitulált.

De miként tud egy közepes képességű válogatott három, többre taksált ellenfelet is hátrányból, az utolsó pillanatokban szerzett góllal legyűrni? Erre a kérdésre keresi most a választ a futballvilág, de általában mindenki ugyanoda lyukad ki: a fanatizmus a siker kulcsa. A horvátok ellen kifejezetten rosszul játszottak a törökök, kilencven percig szinte egyetlen épkézláb akciót sem vezettek, de végig látszott az arcukon, hogy biztosak a továbbjutásban.

A mérkőzés minden mozzanata (horvát szabálytalanság, török sárga lap, Ivica Olic a lécet találta el, Rüstü Recber egy-egy védése) egyre csak erősítette ezt a fanatizmust. Pedig most jártak a legközelebb a pokolhoz, hiszen Ivan Klasnic utolsó előtti pillanatban fejelt gólja lelkileg is tönkreverte őket – de csak fél percig tartott a letörtség, és a kispadról Fatih Terim fővezér képletesen, a gólban pedig igencsak ludas Rüstü kapus a pályán ténylegesen is hozzákezdett a földön fekvő török játékosok „felrugdosásához”.

Az eredményt mindenki ismeri.

A negyeddöntő első két meccsével bezárólag hat olyan mérkőzés volt az Eb-n, amelyen az utolsó pillanatban született gól változtatott a pontszámon vagy a továbbjutó kilétén. Az osztrákok a legvégén egyenlítettek Lengyelország ellen, a spanyolok remek hajrával verték meg a svéd és a görög csapatot, de a listavezető – háromszori feltámadásával – a török együttes. Négy meccsből ez nem olyan rossz arány.

Lesz-e folytatás?

A németek portugálok elleni jó játékát látva aligha, hiszen látszatra hárommal kellene megverniük az inkább derekasan küzdő, mintsem szórakoztatóan futballozó török csapatot. A Terim-alakulat ráadásul nagyon megfogyatkozott: Emre Asik, Tuncay Sanli és Arda Turan besárgult, Volkan Demirel kapus még csak egy meccset tudott le eltiltásából, és a horvátok ellen megsérült Nihat Kahveci is – a többiek pedig csak szimplán elfáradtak a százhúsz perces rohanásban. Nem meglepő, hogy a szombati napot a kapitány a lazításra szánta, hátha így szerdáig jobban ki tudják magukat pihenni a legújabbkori hősök. Kiderült ugyanakkor, hogy Nihat esetében felesleges reménykedni; a lágyéksérülést szenvedő támadóra hat hét kihagyás vár.

Minden nehézség dacára a törökök hisznek a csoda negyedik felvonásában, és nem csupán az elképesztő péntek éjszaka mondatja velük: sajtból van a félhold.