Spanyol lélektani előny?

Luca Toni felnézett, búsan megfogta a fejét, és legyintett egy nagyot. Már megint nem ment be.

David Villa is felnézett, menynyei vigyor ült ki az arcára, majd igyekezett eliszkolni őt üldözőtársai elől. Neki bezzeg ez is bement.

Vasárnap spanyol–olasz negyeddöntő csupa világsztárral, köztük két, az Európa-bajnokságon eddig váratlan teljesítménnyel kirukkoló csatárral. Csakhogy amíg Villa két meccs/négy gólos produktuma (a görögök ellen kapitányi parancsra pihent) igazán szenzációs, Toni legnagyobb sikere kis túlzással az, hogy bosszúságában teli spiccel kirúgott a helyéről két gyeptéglát.

A helyzet összességében hasonlít a csütörtök esti német–portugál meccsre, amelyen a csoportmérkőzések során bukdácsoló, a látványos futballt hírből is alig ismerő németek legyőzték az addigi két fellépésükön (a Svájc elleni komolytalankodást most hagyjuk) parádézó Scolaricsapatot. A spanyol szurkolók Neustiftben a válogatott edzése után nem is titkolták, örültek volna néhány Toni-gólnak az Eb korábbi szakaszában, mert kizártnak tartják, hogy a Bayern félistene végig nullán maradjon. Nem meglepő módon ugyanígy gondolkodnak az olaszok is, akik a váratlan továbbjutás kiváltotta örömmámorban immár Rossi-szerű feltámadást remélnek kedvencüktől (az 1982-es világbajnokság első csoportkörében Paolo Rossi csak csetlett-botlott, ám a folytatásban hat gólt szerzett, ezzel a torna gólkirálya lett, ráadásulcsapatával vb-aranyat nyert).

Azaz vasárnap estére az egész világ Luca Toni-gólt vár – csak maga Luca Toni görcsöl. Ezt pedig pontosan tudják a Casa Azzurriban megforduló olasz játékosok, edzők, drukkerek is. A hivatalos sajtótájékoztatókon persze mindenki becsülettel nyomja a púdert, hogy semmi baj Tonival, csak az első gólig nehéz – különben is, hangzik a demószöveg, a románok ellen már betalált, és menjen a fenébe a bíró, hogy lesnek látta a teljesen szabályos gólt. Ez kétségtelenül így van, ugyanakkor Övrebö játékvezető kapitális hibája következtében még mindig nulla találat szerepel Toni neve mellett, ami szemlátomást zavarja a csatárt.

Ez leginkább a franciák elleni mérkőzésen tűnt fel. Az olasz égimeszelő nem játszott rosszul, összehozott egy tizenegyest is, ám amikor helyzetbe került, mindig a hirtelen megoldást választotta. Nem mert kivárni, nem akart cselezni, inkább kapkodott – és ez mutatja, hogy óriási a görcs a gyomrában. A másik két nagy olasz kedvenc, Alessandro Del Piero és Gigi Buffon egyegy mosollyal elintézné, és a balszerencse számlájára írná a kihagyott helyzeteket, Toni viszont kevésbé laza, és emészti magát.

David Villa meg nevet. Nevet a meccseken, nevet a szállodában, nevet minden

spanyol edzésen, mert most éppen ő az Eb ügyeletes sztárja. Az oroszok elleni mesterhármasa rendkívül felszabadulttá tette, de igazán csak a svédeknek lőtt győztes gólja nyugtathatta meg. Elvégre két éve a németországi vb-n is egy duplával nyitott, ám a továbbiakban nem remekelt, és csapata a franciák elleni nyolcaddöntőben korai búcsút vett. A visszavágó a „kékek” sorozatos bénázása miatt elmarad, de a spanyolok egyáltalán nem örülnek, hogy a legnehezebb csoportból érkező másik kínlódó nagycsapattal játszanak – főleg, ugye, a hasonlóan kezdő németek csütörtöki szárnyalása után…

A nagy esélylatolgatás közben mindenesetre egy, a társainál sokkal optimistább spanyol drukker megjegyezte: Toni a franciák elleni ki-ki meccsen két nagy ziccert kapkodott el, Villa pedig az utolsó pillanatban, döntetlen állásnál higgadtan gurított a svéd kapuba – és ez nem szerencse, hanem mentalitás kérdése. Rossi különben is csak egy volt, legyintett egykedvűen.