Ki állítja meg az oranjét?

Vajon megismétlik-e az előző meccsen mutatott teljesítményüket? Ez a kérdés mindkét csapatra vonatkozott a holland–francia találkozó előtt, mivel mindenki kíváncsi volt arra, hogy az oranje ugyanazt a lehengerlő játékot mutatja-e, mint az olaszok ellen, míg a kékeknél azt találgatták, tényleg ennyire leromlott a csapat támadójátéka, vagy csak kisiklás volt a románok elleni gól nélküli döntetlen. Az első félidőben erre még nem kaptunk egyértelmű választ, pontosabban a narancsmezesek ezúttal nem látványos kontrából, hanem szöglet után szereztek gólt Dirk Kuyt révén. Ez nem a totális futball diadala volt, de a lelátón ülő Johan Cruyff elégedetten tapsolta meg a látottakat. Ekkor újabb kérdés vetődött fel: a kapott gól mellett mi vagy ki rázhatná még fel a francia válogatottat? Hiába lépett viszsza a németalföldi együttes, hiába láttunk egy-két lendületes(ebb) akciót, Thierry Henryék támadásaiból teljességgel hiányzott az elképzelés, és a franciák távoli lövései sem emelték meg túlzottan a holland szurkolók pulzusszámát. A fordulás után már feltüzelt francia csapat lépett a gyepre, Henry látványos összjáték után került helyzetbe, de a Barca támadója rossz megoldást választott. Marco van Basten emberei a „semmiből” hozták öszsze a második gólt, aztán Henry következett – a francia ezzel csatlakozott Jürgen Klinsmannhoz és Vladimir Smicerhez, akik három Eb-n is eredményesnek bizonyultak –, majd a csereként beálló Arjen Robben és Wesley Sneijder bombagólja eldöntötte a mérkőzést. Franciaország nagy bajban – Hollandia pedig már páholyban: biztos csoportelsőként várja a románok elleni találkozót.

1. FÉLIDŐ

1–15. PERC

A Románia elleni gól nélküli mérkőzés után főleg a szélsők játékát érte kritika a francia sajtóban, nem meglepő, hogy Raymond Domenech is változtatott csapatán: balhátvédként Evra, jobbszélsőként Govou lépett pályára Hollandia ellen. A meccs kezdetén úgy tűnt, előbbi új színt visz a játékba, a középpályán szereplő Malouda közreműködésével több ígéretes támadást indított, igaz, akcióikat nem koronázta siker. Nem úgy a hollandokét – első helyzetük után vezetést szereztek.

15–30. PERC

Hiába a hátrány, a francia csapat nem vette kezébe az irányítást. Elképzelhető, hogy Ribéryék az új felállással ismerkedtek – legutóbb 4–4–2-ben, ezúttal 4–2–3–1-ben kezdtek –, mégis figyelemre méltó, hogy az első húsz percben nehézkesen és kevés mozgással próbálták felvenni a versenyt az oranjéval. Mivel a hamar vezetéshez jutó Van Basten-legénység igyekezett elkerülni a felesleges kockázatot, a labda ritkán hagyta el a játéktér középső harmadát.

30–45. PERC

Bár a narancsmezesek továbbra sem fektettek sok energiát a támadásépítésbe, a kékek harcba indultak az egyenlítésért. E játékszakaszban a bal oldal mellett a jobb is bekapcsolódott az akciókba, ám a románok ellen eredménytelen Anelka, Benzema kettőst „helyettesítő”, a befejezésért felelős Thierry Henry egy távoli kísérletet leszámítva szinte észrevétlen maradt. Van der Sar kapuja annak ellenére sem forgott veszélyben, hogy a játék szinte kizárólag a holland térfélen folyt.

2. FÉLIDŐ

1–15. PERC

Talán a támadásokat hiányolta Marco van Basten – mással nehéz lenne magyarázni az Engelaart váltó Robben és a Kuyt helyett érkező Van Persie pályára küldését. Az oranje taktikája mégsem változott nagyot, a fő szempont továbbra is az eredmény őrzése maradt; tegyük hozzá, a lélek és elképzelés nélküli francia támadások nem állították megoldhatatlan feladat elé az amúgy nem áthatolhatatlan holland védelmet. Ráadásul a ritka narancsmezes próbálkozások egyike újabb gólt eredményezett.

15–30. PERC

A hollandok kezdetben a felezővonalnál kezdték megszűrni a francia akciókat, a második félidő közepén azonban a büntetőterület előtt késztették megállásra ellenfeleiket – Henryék nem is jutottak a kapu közelébe. Hosszú percekig nem ismerték fel ugyanis, hogy a tömörülő védelemmel csak a szélen vehetik fel a harcot, második ilyen akciójuk viszont góllal végződött: ezúttal a jobb oldal játszotta a főszerepet. Ám a szépítés öröme nem tartott sokáig...

30–45. PERC

Arjen Robben szépségdíjas találatával eldőlni látszott a három pont sorsa, az Anelkával megerősített francia támadósor azonban nem adta fel: mivel elvben hármas pontegyenlőség is kialakulhat a „halálcsoportban”, a Domenech-legénységnek a gólkülönbségére is figyelemmel kellett lennie. A második Eb-mérkőzésén is ellenállhatatlanul játszó oranje kapuja előtt ugyanakkor nem engedett teret a mezőnyt uraló kékeknek, és végül – akárcsak a világbajnok olaszokat – a vb-döntőst is három góllal verte meg.