Hiányzik az ágya

Szombat reggel. A balatonfűzfői edzőtábor utolsó napja. Úszóink már túl vannak a szárazföldi edzésen, éppen a medencénél készülődnek, hogy egy rövidke órára a vízbe csobbanjanak. Cseh Laci is erre vár, de amint meglát, készségesen felhagy ezzel a tervével.

A többiek némiképp irigykedve nézik őt, az edzést, legalábbis egy részét megúszta az olimpiai bronzérmes vegyes úszó.

Laci haja a megszokotthoz képest centiméterekkel hoszszabb, arca meglehetősen elgyötört.

„Nem tagadom, eléggé elfáradtam ebben a három hétben – kezdi. – Az egyik legnagyobb gondom az volt, hogy sohasem tudtam magam kipihenni. Öregszem, már nem regenerálódom olyan hamar egy-egy húzósabb edzés után.”

Látja az arcomon a döbbenetet – Cseh Laci 22 éves! Látja, de nem reagál rá, inkább folytatja: „Hiányzott a saját ágyam is, abban sokkal jobban tudok pihenni. Amúgy semmi okunk panaszra, tényleg kiváló körülmények között készülhetünk Fűzfőn. Jó formában érzem magam, egyik úszásnemmel sincs bajom, bár azt nem tagadom, szükségem van, illetve lenne pihenőre. Ahhoz, hogy szárnyaljak, pihennem kell.”

A felkészülési időszak közepén? A balatonfűzfői edzőtábor után a hét végén franciaországi, majd egy héttel később horvátországi nemzetközi verseny következik, aztán újabb edzőtábor a Margitszigeten, utána az országos bajnokság, és az olimpiai felkészülés zárásaként ismét Balatonfűzfőre utaznak Cseh Laciék. Pihenésre nemigen marad idő.

„Félre ne értsen, nem ellógni akarom az edzéseket – mondja. – Ahhoz, hogy elérjem a céljaimat, dolgoznom kell, ezt pontosan tudom. Edzések alatt folyamatosan a kitűzött célok lebegnek a szemem előtt. Azon kattog az agyam, mit és hogyan. És persze azon, mi az, amit elérhetek.”

Cseh Laci profi. Nemcsak sportolóként, hanem interjúalanyként, beszélgetőtársként is. Ezúttal is olvas a szememben.

„Tudja nagyon jól, hogy nem mondok időeredményeket, de higgye el nekem, nagyon is merész terveim vannak! Muszáj, hogy így legyen, különben mi motiválna? – kérdezi mosolyogva. – A négyszáz vegyes döntője az úszóversenyek első férfifináléja lesz, hihetetlenül fontos lesz tehát a formaidőzítés, de ez nemcsak rám igaz, hanem a vetélytársakra is. Athénban ez volt az időrend, emlékszem, milyen furcsa volt, hogy az uszodában szinte csak pár ember lézengett. Nem voltak szurkolók, nem volt biztatás, ez pedig meglehetősen szokatlan volt éppen a négyszáz vegyes döntője előtt. Lehet, hogy ugyanez vár ránk Pekingben is, de legalább már nem lesz szokatlan.”

Laci izeg-mozog mellettem a széken, fél szemmel a társait figyeli, akik a medencében róják a hosszokat, de azért olyan nagyon nem kívánkozik a vízbe. Végül mégis beszáll a többiek közé, néhány hossz, egy-két „vérre menő” küzdelem a mellette úszókkal, aztán Turi György megkegyelmez mindenkinek. Laci az elsők között száll ki a medencéből, néhány perc múlva pedig már a parkolóban találkozunk.

Siet, hogy délután már a saját ágyában pihenhessen.