Aki nem látta, talán el sem hi szi: a kevesebb mint nyolc perccel a befejezés előtt 24 ponttal (95–71) vezető Boston Celtics az utolsó percben csupán kettővel járt a Los Angeles Lakers előtt a nagydöntő második mérkőzésén. Ha akkor, 104–102-es hazai vezetésnél Paul Pierce nem dobja be mindkét büntetőjét, nagy bajba kerülhetett volna a negyedik negyedet nagyon elszórakozó (számszerűsítve: 41–25-re elveszítő) alapszakaszgyőztes.
Paul Pierce... A bedobót a legtöbben gyakorlatilag eltemették az első meccsen szerzett térdsérülése utáni pillanatokban, aztán láss csodát, akkor és most is nyerőemberré lépett elő, 28 pontjával és főleg hibátlan (4/4) távoli dobóteljesítményével ezúttal a „kelták“ legeredményesebbje lett. Azt a Leon Powe-t megelőzve, aki első csereként a kispadról felállva, a négyes poszt, tehát Kevin Garnett tartalékjaként jutott el alig 15 perc alatt 21 egységig. Mi tagadás, hatékony volt.
De sajnos hatékonyak voltak a játékvezetők is, akik olyan erős hazai pályát fújtak a zöldeknek, amilyet ritkán látni ezen a szinten: a 28 vendégfaultra csak 21 bostoni személyi hiba jutott, ám még inkább kilógott a lóláb a büntetők tekintetében, mert csupán tízet ítéltek meg a Lakersnek, miközben a Celtics játékosai 38-szor, tehát majdnem négyszer annyi alkalommal állhattak oda a vonalra. Amíg nagy volt a különbség, úgy tűnt, nem ezen múlik a meccs, de utólag, a szoros végjáték tudatában ez korántsem biztos.
„Ma nem negyvennyolc percet játszottunk, mert amikor elhúztunk, az egyszerű megoldások helyett elkezdtünk bravúroskodni. Nem így kellett volna befejezni ezt a meccset” – mérgelődött teljes joggal Doc Rivers, a 17. bajnoki címére hajtó Boston Celtics vezetőedzője. Mégis elégedett lehetett, mert a nagy előny elszórakozását végül nem büntette meg a záró játékrészben hét triplát szóró ellenfél, így Pierce-ék 2–0-s vezetéséről folytatódik a párharc szerda hajnalban Los Angelesben.
