Jó férj, jó kapitány

A svájci ötödosztályban szereplő FC Freienbach pályája környékén vasárnap délelőtt majálishangulat uralkodott: a tetőtől talpig pirosba öltözött környékbeliek százszámra érkeztek a falu végi sporttelephez, hogy az ország válogatottjának nyilvános edzésén saját szemükkel lássák az ezekben a hetekben nemzeti hősként kezelt futballistákat. Amíg a férfiak a fából készült öltözőépület oldalában hörpölték a sörüket, a nők és a gyerekek az oldalvonal melletti játszótéren vagy az eseményre meghirdetett – természetesen futball témájú – rajzverseny műremekei között hangolódtak a tizenegy órakor kezdődő foglalkozásra.

S mire az első játékosok kisétáltak a gyepre, a mintegy száz néző befogadására alkalmas tribünről kiszoruló szurkolók már a pálya melletti hegyoldalt is ellepték. A „stadion” lélegzetelállító környezete megér néhány szót: a Zürichi-tó szomszédságában fekvő pálya fölött szőlőültetvények zöldellnek a dombokon, imitt-amott fehér hegyi kunyhók verik vissza a nap sugarait, és a természet harmóniáját még az sem rontja el, hogy a fák mögött tízpercenként elsiklik egy-egy piros vasúti kocsi. A csodálatos tájnak talán csak egy ember nem tudott szívből örülni: Köbi Kuhn. A szövetségi kapitány az elsők között érkezett ki a fűre, de mozdulatain, gesztusain látszott, nincs tréfás kedvében. Játékosaival ellentétben nem viccelődött kollégáival, csak haladt a bóják felé lehorgasztott fejjel, hogy segítője elvégzett munkáját ellenőrizze.

Az Eb után nyugdíjba vonuló szakembernek nem indult jól utolsó nagy tornája: csapata az első csoportmeccsén 1–0-ra kikapott a csehektől, így jelentősen csökkentek kilátásai a továbbjutásra. Kuhnt azonban mostanság vélhetőleg nem a gárda szereplése nyomasztja leginkább. Felesége néhány napja súlyos epilepsziás rohamot kapott, jelenleg mesterséges kómában tartják az orvosok. Márpedig az edzőtől ilyen körülmények között jelentős áldozat, hogy családi gondjait a nemzeti ügy, az ország válogatottjának Eb-szereplése alá rendeli. Azt azonban a vasárnapi benyomásaink alapján megállapíthatjuk: a szakembert rendkívül megviselte az esemény.

Nyilvános sajtótájékoztatón ritkán látni olyan megtört, szomorú embert, mint amilyen Kuhn volt vasárnap a svájci csapat főhadiszállásául szolgáló Panorama Resort médiasátrában.

Miközben a válogatott orvosa sorolta a sérülteket, részletes jelentéssel szolgálva egészségi állapotukról, a 64 éves szakember kifejezéstelen, üveges tekintettel bámult bele a semmibe, és gondolatban egész máshol járt. A fájdalmát pedig tiszteletben tartották a svájci újságírók: a félórás sajtóbeszélgetés során senki sem vájkált a magánéletében, nem hangzott el kérdés személyes problémájáról.

S a nehéz időkben a szurkolók sem hagyják magára a kapitányt. A freienbachi pálya mellett összesereglett kétezer drukker az edzés közben kétszer-háromszor hosszan skandálta az igen nagy népszerűségnek örvendő edző nevét. S bár alighanem hallotta Kuhn a biztatást, talán normális esetben meg is köszönte volna, ezúttal nem mutatta semmi jelét annak, hogy eljut hozzá a tömeg hangja. Jellemző volt a jelenet, amikor a kétkapus játék során csak állt a kapufának támaszkodva, és meredt maga elé, mintha nem is érdekelné, mi folyik a pályán. Azokban a pillanatokban a felesége biztosan nem volt egyedül…

De Kuhn nemcsak jó férj, remek szövetségi kapitány is: tudja, mit köszönhet a csapat a híveinek. A foglalkozás kezdetén odahívta magához a játékosokat, és amikor már mindenki körégyűlt, kért tőlük valamit. Amikor befejezte mondandóját, a futballisták kisétáltak a lelátóhoz, és vagy fél percen át tapsolták szurkolóikat...