A „csodacsapat” összeállítása: Németh Márk – Nagy András, Primus Renátó, Tóth Tamás, Bobál Dávid – Szántó Gergő, Rőthy Martin, Oláh Attila – Bobál Gergő, Vida Kristopher, Varga Szabolcs.
A Vasas U13-as együtteséről van szó, amely mindössze három döntetlen mellett mindegyik ellenfelét legyőzte. Az MTK-t 4–0-ra, a Ferencvárost 6–1-re, az Újpestet 9–0-ra és a nagy riválisként számon tartott Szegedi Tisza Volánt 4–1-re. Utóbbi találkozót csütörtökön játszották Pasaréten, csaknem ötszáz néző előtt, akik kolompokkal, dudákkal, piros-kék zászlókat lobogtatva biztatták a fiúkat.
Azt mondják, ezekből az ifjakból lehet újra felnőtt bajnokcsapata a Vasasnak.
Erre még várni kell néhány évet.
Az viszont biztos, hogy a Vasas semmit sem bízott a véletlenre, amikor néhány éve megtervezte a jövőt. Markovits László ügyvezető elnök olyan partnert talált az MKB Euroleasingben, amely mindig is a sport elkötelezett támogatója volt. Pasaréten, az ódon sporttelepen néhány éve kezdődtek a munkálatok, és ma az ország egyik legkorszerűbb utánpótlásbázisa áll itt. Villanyfényes, műfüves, betonlelátóval szegélyezett centerpálya, ugyancsak műfüves, világítással ellátott edzőpályák. S micsoda élet zajlik ott! Nyolc korosztályban mintegy kétszáz gyerek fordul meg nap mint nap az impozáns sporttelepen. És ezek a kissrácok elmondhatják magukról: ők az igazi kiválasztottak, a sorsuk a kezükben, helyesebben a lábukban van.
Mert nézzük csak, hogyan is él egy olyan ifjú labdarúgó, aki a Vasas Akadémia tagja?
Reggel a klub két busza indul a lurkókért, előre megbeszélt helyen várnak a srácok, aztán irány az iskola, tanulás, napi négyszeri étkezés és edzés szerepel a programban. A Vasas különtanárokat foglalkoztat, Pasaréten tanulószoba és tökéletesen felszerelt laboratórium segíti a munkát és a tanulást. Minden korosztállyal két-két edző foglalkozik, s ha hiszik, ha nem, még olyan szakembert is alkalmaz a klub, akinek a sérülések megelőzése a speciális feladata.
Mintha nem is Magyarországon lennénk.
Siposné Lénárt Edit hosszú évek óta dolgozik az utánpótlásban, annak idején Angyalföldön is tevékenykedett, nála nevelkedett Vaskó Tamás, Feczesin Róbert, hogy csak kettejük nevét említsük. Ő a Vasas Akadémia utánpótlásszakágának vezetője, s nem mellékesen ő dirigálja az imént említett U13-as csapatot is, amely nemcsak itthon, számos külföldi tornán is verhetetlennek bizonyult.
„Elképesztően sok gyerek szeretne bekerülni hozzánk – mondta az edzőnő. – Most éppen az 1997-es születésű korosztályt válogatjuk, a huszonvalahány helyre százötvenen jelentkeztek szerte az országból. Úgy érzem, megtaláltuk a megfelelő módszert az utánpótlás-nevelésben: nálunk nem laknak bent a gyerekek, már ami a fővárosiakat illeti. Ők reggeltől estig a klub felügyeletét élvezik, de otthon alszanak, vagyis »civil« életet élnek, és ez egy gyereknél fontos szempont. A vidéki lurkóink gyönyörű kollégiumban élnek, egykét év múlva ennek a kollégiumnak a teljes létszámát adhatja a Vasas Akadémia. A legapróbb részletekre is odafigyelünk, arra, hogy a gyerekek mit esznek, mennyit és hogyan edzenek, milyen fizikai és pszichikai állapotban vannak. Hangsúlyozom, mindezt tizenegy éves kortól! Muszáj már ilyen korán szisztematikus munkára szoktatni a srácokat, mert ha valaki tizenöt-tizenhat esztendősen próbál meg mindent megtanulni a futballból, az már késő...”
Az ifjú Vasas-növendékek tizenhat-tizenhét éves korukra két nyelvből – az angol, a német és a spanyol közül lehet választani – középfokú nyelvvizsgát szereznek (az akadályvétel kötelező), valamennyien hároméves szerződést kapnak, tehát egyetlen hazai klub sem viheti el őket. A három éve működő akadémia első csoportja tizenhat évesen átköltözik a Fáy utcai sporttelepre.
Az immár tökéletesen átépített edzőcentrumba, amelyet szombat délelőtt adnak át: tizennyolcezer négyzetméteren két nagy műfüves pálya létesült, mindkettő világítással felszerelve, s közülük egy télen fűthető és fedett. A Fáy utcában további kétszáz gyerek edz Vasas-szerelésben, és az idén először indít az angyalföldi klub gimnáziumi sportosztályt, a Hajdú utcai MIOK Központban.
A klub több mint félmilliárd forintot költött a pasaréti és Fáy utcai sporttelepre, egyértelműen az utánpótlásbázis felépítésére.
Több mint félmilliárd forintot – és nem közpénzből!
Csoda-e, ha ugyanúgy tolonganak a gyerekek a piros-kék klub toborzóin, mint akkor, amikor még Farkas János, Mészöly Kálmán, Ihász Kálmán vagy épp Várady Béla, Komjáti András és Izsó Ignác szerepelt az angyalföldi bajnokcsapatban?
A bajnoki cím vagy a kupagyőzelem ünneplése is a múlt ködébe vész, de ahogy Siposné Lénárt Edit mondta: „A mi gyerekeink szeretik a klubot. A meccsek előtt mindig azt harsogtuk egy ideig, hogy »Vasas, Pasarét!«, egyszer aztán azt mondták nekem, inkább azt kiabáljuk: »Angyalföld!«”
S az edzőnő elárult még valamit. A lurkók jelmondatát, amely így szól: „Hit, akarat, győzelem, Vasas!”
S ezek a fiúk a matek mellett megtanulnak még valamit: a klubszeretetet.