Elment az öttusa legendás tudora

Nagyszerű öttusázó, kiváló ügyvéd volt. Azon túl, hogy perek ezreit nyerte meg, öttusázóként részt vett az 1948-as londoni olimpián, ám igazán jelentős sikereit edzőként, szövetségi kapitányként érte el. 1963-ban ő hozta össze minden idők legjobb és legeredményesebb öttusacsapatát, a verhetetlen triót, a Balczó András, Török Ferenc, Móna István alkotta első magyar öttusa Aranycsapatot. Három abszolút különböző habitusú sportember között találta meg a közös nevezőt a rendkívüli intelligenciával és kitűnő észjárással megáldott tréner. Balczó és Török mellé a melléjük leginkább illő Mónát építette be a csapatba. Ő fektette le a korszerű öttusázás alapját, amelyen a legtöbb magyar öttusasiker nyugszik. Korát megelőzve, elsőként ő bízta tanítványait szakedzőkre, az ő hívó szavára érkezett a válogatott kerethez az egyik legnagyobb tekintélyű lovasedző, Tóth Béla, a csodálatos kezű vívómester, Vass László, a szenzációs lövőedző, Kisgyörgy Lajos, az úszóedző, Peterdi Pál, illetve Rózsavölgyi István, aki a futóedzéseket felügyelte. A finom, régi svádájú úriember tökéletes harmóniában élt és dolgozott tanítványaival. Sohasem akart rivaldafénybe kerülni, azt szerette, ha versenyzőit ünneplik a sikerek után. Neki az jelentette a legtöbbet, amikor a „csibészek” megköszönték a munkáját. Frici bácsi mindent megadott a kiválasztottjainak, óvta, védelmezte őket, még akkor is, amikor bizony nem érdemelték meg. Diszkréten elfordította fejét, amikor az Aranycsapat tagjai a nyugat-európai túrák idején vastagon áthágták a vámszabályokat. Ilyenkor addig-addig ügyeskedett, amíg az ügyet sikerült ad acta tetetnie. Akadnak edzők, akiket elfelednek tanítványaik, dr. Hegedűs Frigyes azonban örökre beírta magát a magyar öttusasport aranykönyvébe. Szép élete volt. Isten nyugosztalja, Frici bácsi!