A MOB elnöke az elmúlt év őszén elsősorban azért kezdte olimpiai országjáró körútját, hogy felébressze a fiatalokban a rendszeres sportolás igényét, egészséges életmód követésére ösztönözze a jövő nemzedékét.
– A statisztika elkeserítő,hiszen a fiataloknak több mint hetven százaléka kizárólag a kötelező testnevelési órák keretében mozog, sportol – magyarázta a MOB elnöke Győrben és Nyíregyházán, Székesfehérváron és Szolnokon, a kilenc városban tartott rendhagyó osztályfőnöki órán. – Mozogni, sportolni azért is kell, mert a fiatalok mintegy harminc százaléka túlsúlyos, ami életük további szakaszában nemcsak különböző betegségekhez vezethet, hanem a munkaképességet is csökkenti.
Ami pedig az olimpia hármas jelszavát illeti, Schmitt Pál arra buzdította a diákokat, hogy az életben is kövessék a hármas jelszót. Törekedjenek ma többre, jobbra, mint amit tegnap teljesítettek. Igyekezzenek mindent, ha csak egy kicsivel is, de jobban csinálni, mert így juthatnak előbbre az életben, lehetnek hasznos polgárai az országnak.
Az országjárás során tartott rendhagyó osztályfőnöki órákon részt vevők a szép szavak mellett a MOB elnökének Münchenben nyert olimpiai aranyérmével is közelebbi kapcsolatba kerültek, ami minden bizonnyal erősítette néhányuk elhatározását, hogy a bajnokok példáját igyekezzenek követni. Az aranyérem ugyanis nemcsak kézről kézre járt az osztályokban, hanem egy-egy kiválasztottnak még a nyakába is akasztották, s a veszprémi Újvári Gábor vagy a rákoscsabai Bor Márk csillogó tekintetét látva nagyszerű érzés lehetett.
Legalább ilyen nagyszerű érzéssel, érthető elismeréssel fogadta Schmitt Pál már MOBelnöki minőségében a városi sportvezetőkkel, sportolókkal való találkozások során a polgármesterek tájékoztatójában elhangzottakat. Ezek szerint a felkeresett városok költségvetésükből kivétel nélkül több mint egy százalékkal támogatják a sportot, emellett a többségében díjmentesen rendelkezésre bocsátott létesítmények, pályák és csarnokok üzemeltetéséről és fenntartásáról is gondoskodnak. Akadnak városok, mint például Debrecen, ahol a sportélet támogatásának mértéke a városi költségvetés három százalékát is meghaladja, de a beszámolók alapján nyugodtan állíthatjuk, hogy a városok ma a magyar sport legjelentősebb támogatói. S gondoljuk csak el: hol tartanánk, hol tarthatnánk, ha a fővárosban is hasonló lenne a helyzet? Annak megvalósulásáról pedig csak álmodni lehet, ami pedig a kormánypárt választási ígéretei között szerepelt, hogy a sport támogatásának jelenlegi 0.2 százalékát évente egy tizeddel növelve mielőbb elérhető az egy százalék. Azt már csak zárójelben kellene hozzátenni, hogy az Európai Unió országainak döntő többségében ez a támogatás már jelenleg is 1.2 százalék fölött van.
Az álmok, ígéretek mezejéről a valóságba visszatérve nyilvánvalóvá vált, hogy az olimpia megnyitójának közeledtével mind nagyobb az érdeklődés a játékok iránt. Napról napra nagyobb figyelem irányul a magyar sportolók felkészülésére, a várható szereplés esélyeinek latolgatására. A magyar csapat iránti bizalom változatlan, és az országjáró körút minden városban csaknem hasonló jókívánsággal zárult: „Hajrá, magyarok! Városunk nevében nagyon jó szereplést, sok sikert kívánunk a magyar csapatnak Pekingben!”
