Mintha zene szólna…

Mit tud anyaegyesüle téről, a Székesfehérvári MÁV Előréről, az egykori játszótársakról, Fülöp Feriről, Ur Tibiről, a kapus Paulusz Gyuriról?Mit tud anyaegyesüle téről, a Székesfehérvári MÁV Előréről, az egykori játszótársakról, Fülöp Feriről, Ur Tibiről, a kapus Paulusz Gyuriról?

A minap a felcsúti bajnoki meccsen ott volt Dévényi Tibi bácsi, aki a mai napig elnöke a klubnak. Vasutascsapat a miénk, a MÁV hol jobban támogatta, hol kevésbé. Most nem tudjuk, van-e egyáltalán vasút, s ha van, akkor mi abból a magyar... Sorra szűnnek meg a vasutas sportklubok, a mi egyesületünk is nagy bajba került, de most Tibi bácsi arról számolt be, hogy az FC Fehérvár új tulajdonosaival együtt utánpótlásközpontot hoznak létre a Takarodó úti sporttelepen. A srácok? Fülöp Feri sikeres menedzser. Rábaközivel összefutok néha a fehérvári belvárosban, Hartyáni Gabival is nemrégen találkoztam. Németh Jani bácsi, egykori edzőm ma az FC Fehérvárnál dolgozik, a többiekről nem sokat tudok. Szegény Sárközi Pista, aki lehúzott nálunk egy-két idényt, meghalt, Ur Tibit régen nem láttam, nincs már meg a mi ifjúsági csapatunk kapitánya, Nagy Laci sem, de a fia játszik a Fehérvárban. Fogyunk, ez az igazság. Az ember a kelleténél hamarabb megöregszik…

Mi volt a leghízelgőbb vélemény, amelyet futballistaként kapott?

Ügyes gyerek… Ennél többre nem vittem.

Igaz, hogy a nyolcvanas években tüdőgyulladással kórházban feküdt, de kiszökött, hogy a Verebes József-féle csodacsapat bajnokká avatását a helyszínen lássa?

Igaz. A magyar futball a nyolcvanas évek elején még komoly játék volt, bár már látszottak a kifáradás jelei. És akkor feltűnt Verebes mester a semmiből. Mi, akik akkoriban fociztunk, hittünk abban, hogy a magyar futballnak igenis van jövője, a langyos víz egyszer csak felforrósodik. Nos, ennek a hírnökét láttuk a mesterben és a győri csapatban. Minden mecscsükre elmentem, sőt amikor végeztem az edzéssel az Erdértnél, s volt még esélyem arra, hogy vonattal idejében odaérjek, esténként végignéztem a Rába ETO edzéseit. Ha valahol a magyar futball feltámadásának jelei mutatkoztak, én rögtön ott voltam, látni akartam, mi történik. Ott voltam később a Dunaferr nemzetközi meccsein is, mert nem vagyok klubsoviniszta. Nem klubokban, hanem magyar futballban gondolkodtam mindig is. Ha valami változást éreztem, megjelentem, ha tudtam segíteni, azért, ha nem, akkor csak szurkolni. Most is szívből gratulálok a bajnok MTK-nak.

Ha tehette volna, mit választ: labdarúgóként ötven válogatottság, huszonöt gól, Eb- és vébémecscsek, vagy a megvalósult politikusi pályáját?

Mindig a gyerekkori álmok a fontosabbak! A fél életemet odaadtam volna egyetlen válogatottságért!

De hát volt már tagja válogatottnak.

Hát persze, a parlamentinek. Az angolokat és a németeket egyaránt lezúztuk. Sajnos azonban a fák nem nőnek az égig, nekem annyi tehetség adatott, amennyi. Ennek ellenére elbizonytalanodtam, mert miközben elvégeztem a gimnáziumot, leérettségiztem, és felvettek az egyetemre, az egyesület kijárt nekem egy munkalehetőséget. Haza is mentem, mondtam apámnak, hogy gondoljuk át ezt az egészet. Kapnék egy állást a MÁV Járműjavítónál, afféle félprofi státust. Végül győzött a józan ész, vagyis apám, és az egyetemet választottam.

És mit mondana akkor, ha Gáspár fia, aki Felcsúton játszik, egy napon beállítana azzal, hogy apu, lenne egy hely a járműjavítóban?

Mindegyik gyerekemet támogatom, ha sportolni, ha tanulni akar. Bármiben többek akarnak lenni, legyen az nyelv vagy hangszer, én minden áldozatot hajlandó vagyok meghozni értük.

Sokat beszélgetnek otthon a futballról?

Négy lányom van és egy fiam. Gáspárral van egy közös nyelvünk, a futball nyelve.

Van kedvenc külföldi csapatuk?

Ő a Bayern Münchenért szorít, Oliver Kahnról tilos rosszat mondani. Én a spanyolokhoz húzok.

A hazai klubok közül melyikért dobog a szívük?

Elsősorban a Felcsútért! Viszont próbáljuk az együttműködést szorosabbra fonni az FC Fehérvárral. A Puskás-akadémia növendékei rendszeresen ott vannak a csapat hazai mecscsein.

Mi az ars poeticája a Puskás-akadémiának?

A Puskás-akadémia filozófiáját Mezey György dolgozta ki. Alapja a valamikor létező közép-európai futball. Ahogy volt angol, latin-amerikai, úgy volt közép-európai futball is, amelyet kiemelkedően képviselt a magyar iskola. A technikailag tökéletesre iskolázott mozgáskultúra a hasonlóan csiszolt technikájú latinok futballjánál több célszerűséggel párosult benne. De a briliáns technikai tudást

nem ölte meg a célszerűség és a szervezettség. A mi filozófiánk az, hogy olyan edzésmunkát alkalmazzunk a gyerekeknél, hogy a technikai tudásuk a lehető legkifinomultabb legyen. És a technika elsajátításával egy időben szedjék fel a fizikai állóképességet is. De a kiindulópont a technikai tudás, nem „brigöljük”, nem hántoljuk, hanem levesszük a labdát, lesimítjuk, és csak akkor rúgjuk ki, ha nagyon ki kell rúgni, egyébként letesszük, visszamozgunk, pontosan játszunk. Ahogy a sebesség nő a futballban, annál szűkebb a hely, ahol meg kell oldani a feladatokat. Tehát mindent pontosan kell végezni, ahogy Puskásék is. Az ő mozdulataik egészen kifinomultak voltak, ezért nagyon kis helyen meg tudták oldani a legbonyolultabb technikai feladatokat. Első helyen tehát a stílus áll. Az a célunk, hogy a mi csapataink felismerhetően futballozzanak. Annak a futballnak, amelyikbe szerelmes vagyok, van ritmusa, dallama, olyan, mint a zene. Nézem a játékot, és ha úgy érzem, mintha zene szólna, akkor van játék. Ha diszharmóniát észlelek, ha nyekereg a hangszer, akkor nincs.

Nem utópia, hogy lesz még nívós magyar futball?

Korántsem. Szerintem jól állunk, még akkor is, ha a jelenlegi magyar labdarúgás szervezetirányítása mérföldekre van az európai követelményektől.

A másik, ami nagyon hiányzik: a klubkultúra. A labdarúgás az európai kultúrtörténet része, nem csak a sporttörténeté. Benne, ahogy az emberek felöltöznek, ahogy a fiatalabb játékosok az idősebbekkel, az idősebbek a fiatalabbakkal viselkednek. Mit lehet, és mit nem lehet megtenni a pályán? Ahogy az öltözőben beszélünk, ahogy a rezsóján megmelegíti a pörköltjét a szertáros, ahogy a labdákat, a szerelést kikészíti, ahogy a mosodás néni jön, rendben tart és szeret bennünket, ahogy Parti Jani bácsi a MÁV Előrénél nyakon vágott bennünket, ha letettük a törülközőnket a földre, és ráálltunk vizes lábbal. Ezek mind hozzátartoznak a klubkultúrához. A teljesen szétzüllött magyar futball kultúráját pedig mindenestül újra fel kell építeni. Miután, ugye, a köztulajdonban lévő klubokat a magánklubok váltják fel, kultúrát is kell építeniük, nem csak csapatot. És ez lassan halad.

Az átkosban sokkal inkább megvoltak azok a értékek, amelyekről beszél…

Az ugyan már szerintem egy civilizációs szinttel alacsonyabban volt, mint az a futballkultúra, amelyet a második világháború előtt és közvetlenül utána az akkori polgári világ kitermelt magából, mégis kultúra volt, amely kihozta a lehető legtöbbet abból, aki része lett ennek a struktúrának.

Mikor lesz elégedett?

Talán soha… Ha az ember elégedett, hirtelen úgy érzi, nincs több célja. A sikerek után, azon kívül, hogy öröm van az emberben, rögtön némi ürességet érez. Azt kérdezi: és most…?

Nagyon érdekes... Hála Istennek, nyertem néhány versenyt életemben, s amikor a sikert követően ültem a meleg vízben, mindig vártam a csodát, a lebegést, de nem jött, sokkal inkább a bizonytalanság, hogy mi lesz a következő versenyen?

Az embereknek a sportban, a politikában, mindenütt meg kell érteniük egy fontos szabályt, hogy harmóniában élhessék le az életüket. A gondolat Gandhié: A jutalom az, hogy tehetted…