Rangot ad a tornának

A sydneyi olimpia nehezen indult a svájciak számára.

A játékok előtt nem sokkal Martina Hingis és Patty Schnyder is visszalépett a viadaltól, akárcsak a férfiaknál a barcelonai aranyérmes Marc Rosset. A svájci teniszezőket már saját olimpiai bizottságuk is elkényeztetett, hisztis szupersztároknak tartotta, akik nem értik, mi az ötkarikás játékok lényege. Ám volt köztük, aki értette. Az akkor még csak 19 esztendős Roger Federer például abban a megtiszteltetésben részesült, hogy egyedül lakhatott egy kétágyas szobában, de azért együtt ebédelt és töltötte szabadidejét az íjászokkal, a cselgáncsozókkal és a birkózókkal – no meg a többi teniszezővel.

Az ötkarikás életérzés egészen más volt, mint Federer korábbi, hotelből hotelbe vándorló, magányos életritmusa, és az akkor 19 esztendős ifjonc lubickolt is ebben a miliőben. Hasonlóan remekül érezte magát a női csapat egy tagja, Miroslava Vavrinec, aki ráadásul remekül szórakozott a nála három évvel fiatalabb, feltörekvő tehetség társaságában is.

„Nem is gondoltam, hogy ilyen jópofa fiú” – mondta Federerről még a játékok alatt, de aztán volt alkalma tüzetesebben is megismerni – azóta is egy párt alkotnak, emellett – amióta egy sérülés véget vetett pályafutásának – Vavrinec a világelső menedzsere is. Ráadásul maga a viadal is remekül sikerült emberünk számára: a világranglista 36. helyezettjeként az elődöntőig jutott, és a bronzmeccsen is nagy csatát vívott a francia Arnaud di Pasqualéval, akitől három szettben kikapott.

Keserű emlékeket őriz Athénról

Az athéni játékokról Federer már nem őriz ilyen kellemes emlékeket annak ellenére, hogy ő vihette hazája zászlaját a megnyitóünnepségen. „Kicsit kellemetlenül éreztem magam – emlékezett. – Egyfolytában buszozni kellett, nem dönthettem el, mikor hová megyek, és minden sarkon felismertek az olimpiai faluban. Ha csak leültem enni, mindenki a vállamat veregette, ami alapjában véve nem baj, de néha azért meglettem volna nélküle.”

A kellemetlenségeken az sem szépített sokat, hogy világelsőként és toronymagas esélyesként érkezve már a második fordulóban 4:6, 7:5, 7:5-re kikapott a cseh Tomás Berdychtől, így dicstelenül zárta a játékokat.

De hol aludjon Roger Federer?

Az idén még nehezebb dolga lesz: ugyan kemény pályán rendezik a pekingi teniszversenyeket, ami fekszik neki, de a legtöbb riválisnak is a szerb Novak Djokovicstól az orosz Nyikolaj Davigyenkóig. Emellett a ranglistaelső már nem az a 19 éves zöldfülű, aki volt: a világ egyik legismertebb sportolójaként nehéz lesz zavartalanul készülnie az olimpiai forgatagban. Az például – ki hinné – kardinális kérdés, hogy a sydneyi remek és az athéni kellemetlen tapasztalatok után Pekingben beköltözik-e egyáltalán az olimpiai faluba. Elvégre az ötcsillagos hotelekhez és személyi sofőrhöz szokott teniszsztárok között is ő a legnagyobb csillag, erre most hosszú időt kellene eltöltenie egy puritán kétágyas szobában. Federer még nem döntött, de jó tanácsokat már kapott innenonnan. Az amerikai Mardy Fish, Athén ezüstérmese például úgy véli, a világelső jobban jár, ha ezúttal elszigeteltségben versenyez.

„Négy éve Venus Williams is csapattag volt, és külön lakott egy szállodában. Egyszer jött be a faluba velünk ebédelni, de alig tudott tíz másodpercet úgy eltölteni, hogy ne kelljen kiosztania egy újabb autogramot. Úgyhogy én megértem, hogy Roger aggódik, talán tényleg jobb lenne, ha szállodai szobát bérelne” – vélekedett Fish.

A legendás Boris Becker, aki 1992-ben párosban lett olimpiai bajnok, másképp vélekedik. „Ahhoz, hogy az ember kellő lelkiállapotba kerüljön, hogy megérintse az olimpia utánozhatatlan légköre, mindenképp a lehető legtöbb időt kell a faluban, a többi sportoló között töltenie. Egészen más motivációt kapsz úgy. Mindenképp azt javasolnám Rogernek, hogy lakjon a faluban, de a barátnője tartson fenn egy hotelszobát valahol a közelben arra az esetre, ha nem érezné jól magát” – fogalmazott a sokat látottak bölcsességével Becker.

Még mindig nem eléggé fontos az olimpia

Persze már önmagában az is örömteli, hogy a szoros versenynaptár közepette a profi teniszezők legtöbbje ott lesz az olimpián: eddig a legnevesebbek közül csak Andy Roddick közölte, ő ugyan nem megy Pekingbe az amerikai kemény pályás szezon közepén, és nem teszi ki magát a kilenc-tíz órás időeltolódásnak alig egy héttel az U S Open rajtja előtt. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy az olimpiai teniszversennyel egy időben rendezendő washingtoni tornát épp Roddick menedzsercége szervezi…)

Federer ugyan megérti az amerikai döntését (hiába, nála jobb diplomata kevés van a férfimezőnyben), azért úgy gondolja, az olimpiának helye van a legjelentősebb tornák között.

„Most még a Grand Slamgyőzelmek és a világelsőség alapján ítélik meg az ember pályafutását – fejtegette. – Ki tudja, talán ötven év múlva az olimpia is hasonlóan fontos lesz – persze számomra már most is az, de még vannak játékosok és szurkolók, akiket meg kell győzni róla, hogy ez is rangos teniszesemény. Úgyhogy megértem Andyt, bár szerintem az aranyéremre is lett volna esélye. A legtöbben már nagyon készülnek. Ott vannak például a spanyolok: náluk óriási a küzdelem, mindannyiuknak nagyon kell kapaszkodniuk, hogy odaérjenek az olimpiára. David Ferrerrel beszéltem erről nemrég, ő például már teljesen be van sózva. Azt hiszem, a legtöbbünk nagyon várja a játékokat, és szeretne ott lenni Pekingben.”

Ám akármilyen nemes is a coubertini eszme a győzelem és a részvétel relációjáról, Federer számára ezúttal nem csak az a fontos, hogy harmadik olimpiáján is képviselhesse hazáját. Sőt…