Ideje lesz visszahozni a régi idők fociját!

„Akkor érlelődött meg bennem a döntés, amikor bátyám, John hazajött, és szégyenkezve azt mondta, a fiát nem tudta bevinni az Anfield Roadra, és csak kintről tudta érzékeltetni vele a csodálatos atmoszférát. Apám hajdan engem is kivitt a Kopra, és egyből beleszerettem. Csak amíg például 1985-ben még negyvenöt font volt az éves bérlet, ma már hatszázat kell érte fizetni. A fiatalok pedig ennyit nem engedhetnek meg maguknak.”

Dióhéjban ennyi a kerettörténete az ősztől a tizedik osztálynak megfelelő Vodkat North West Counties League másodosztályában induló AFC Liverpool megalakulásának. Az alapító Alun Parry zenész – a két másik hasonló szurkolói szerveződéssel ellentétben – nem az új tulajdonosok (itt éppen az amerikai Tom Hicks és George Gillett) megjelenése, hanem a régi érzés eltűnése miatt hozta létre a klubot. Parry hosszú ideje bérletes a Pool B-közepének tartott Kopon, de belátta, hogy a mai jegyárak mellett egyre inkább színházi előadásra hasonlító meccseket játszanak ott. (Azt már csak mi tesszük hozzá, hogy nem az Anfield Roadon a legrosszabb helyzet.) Ma már a Bkategóriás találkozókra 32–34, a jobbakra 34–36 fontért lehet bemenni, a bérlet meg 600 fontba kerül ide, ami az igazi hangulatfelelősöknek megfizethetetlen.

„Több szurkoló előtt anyagi okokból bezárultak az Anfield kapui – mondta Parry. – Nem hibáztatom érte a klubot, mert még így is alacsonyak az árai a Premier League más egyesületeihez képest. Csak néhányunknak már ez is túl sok. Megpróbálunk olyan csapatot építeni, amely kevésbé csillogó, mint a nagy Liverpool, de ugyanolyan légkör veszi körül.”

A jegyárakon nem múlik a hangulat, a felnőttek legfeljebb öt, a fiatalok pedig két fontért mehetnek be a stadionba. Az érdeklődés mindenesetre garantálható, ötszáz tag azonnal belépett, háromszázan arra is pályáznak, hogy benne legyenek a hirdetés segítségével szerződtetett menedzser, Derek Goulding keretében. „A mai futballban sokaknak hiányzik a légkör, amelyet az AFC-nél próbálunk viszszacsempészni” – mondta székfoglalójában Goulding.

Már profi futballistát is sikerült megfertőzniük, a klub fő patrónusa ugyanis Erik Meijer lett. „Őrült Erik”, ahogyan a Kop becézte, csak két évig volt a Liverpool játékosa, de ennyi idő alatt is kultikus figura lett „soha ne add fel!” filozófiája miatt. Akkor zárták végleg szívükbe a drukkerek, amikor 2001-ben az UEFA-kupa döntője előtt velük együtt fogyasztott, és énekelt.

Addig őt tartotta életben (illetve az Anfielden) a You’ll Never Walk Alone („Sohasem mész egyedül”), most ő akarja életben tartani a futball legendáját.