Milliárdos lett a koldusból (folytatás)

lehet így is számolni, pedig a klub mélyrepülése sokkal inkább tizenhárom éve kezdődött, amikor a futballisták bejutottak a Bajnokok Ligája csoportkörébe, keresve ezzel egy szekérderéknyi pénzt, amelyet sikerült pillanatok alatt felélni, és lényegében azóta üres a kassza.

A nyár elején le kell zárni a sötét múltat

Most azonban kár lenne belemerülni a múlt titkaiba, hiszen sokkal fontosabb a fényesnek ígérkező jövő.

Az elmúlt hetekben egyébként már sejteni lehetett, hogy a Fradi megmenekül.

Például amikor ugyancsak Rieb György közölte a nyilvánossággal, hogy a negyedik tenderen győztes Esplanade Real Estate Kft. – ezt a céget kimondottan a Ferencváros tulajdonjogáért kiírt pályázatra hozta létre Kevin McCabe, az új tulajdonos – bemutatta az illetékeseknek a bankgaranciát. Több mint valószínű volt, hogy ezután a pénz is megérkezik, ám az angolok csak akkor válhattak megcáfolhatatlanul tulajdonosokká, ha a kialkudott összeg tényleg megjelenik a klub számláján.

Ez pénteken fél tizenkettő körül történt meg, és ez volt az a történelmi pillanat, amikor valóban ki lehetett mondani: megmenekült a Fradi.

Az angolok 2.3 milliárd forintot fizettek a klubnak, hogy az övék legyen a labdarúgást működtető részvénytársaság kilencvenöt százaléka, a maradék öt százalék a klubé maradt sajátos vétójoggal együtt (két darab részvényt pedig továbbra is a Fotex birtokol). Az ötszázaléknyi részvény például arra biztosíték, hogy a stadiont csak a régi helyén lehet felépíteni, azaz a Ferencvárost senki sem költöztetheti el máshova, nem változtathatja meg a címerét és a színeit a klub beleegyezése nélkül – annak pedig természetesen esze ágában sem lenne áldását adni rá –, nem mintha az angolok foglalkoznának ilyen gondolattal. A pénz megérkezése jó hír azoknak is, akiknek a Fradi tartozik, legyen szó az APEH-ról vagy a korábbi edzőkről, játékosokról, a klub ugyanis most nekiáll, és a tervek szerint június közepéig minden tartozását kifizeti, és ezzel le is zárja a múltat.

Muszáj kiharcolni a feljutást – de kikkel?

Gondolkozzunk el tehát azon, hogyan is építik fel az új tulajdonosok a fényesebb jövőt.

Először is bizalommal, amelynek az az első jele, hogy a hónap végére kitűzött közgyűlésen a várhatóan nyolc igazgatótanácsi helyből hármat magyarok kapnak meg, azaz az angoloknak szükségük van a helyismeretre a munkához. Ez szép gesztus, és egyben körültekintő gondolkodásra is vall. Ők nem ismerik a magyar bürokrácia útvesztőit, a nálunk honos mentalitást, a jogi környezetet, ám ha itt akarnak boldogulni, akkor ezt a szempontot is figyelembe kell venniük.

A szurkolókat ez azonban aligha hozza lázba, őket elsősorban az érdekli, hogy mikor tombolhatnak újra – természetesen a szó a jó értelmében… – a lelátón, mondjuk, a Real Madrid elleni Bajnokok Ligájamérkőzésen. A válasz azért nem túl egyszerű, mert ennek előfeltétele, hogy a futballcsapat az élvonalban bajnokságot nyerjen, ahhoz viszont az élvonalban kellene játszania, és ez az, ami már második éve nem megy. Magyarán, először muszáj kiharcolni a feljutást – a kérdés az, hogy kikkel.

Ma még senki sem tudja – az angolok sem.

A tizenhárom évesek jelentik a jövő Fradiját

Terry Robinson, a tulajdonos képviselője a pénteki sajtótájékoztatón elmondta, a Bajnokok Ligája egyelőre vízió, csak a feljutás foglalkoztatja, korábban viszont arról is beszélt, hogy a cél egy saját nevelésű labdarúgókra épülő, ugyanakkor BL-csoportkörbe eljutó Ferencváros megteremtése, és itt újra ugyanaz a kérdés bukkan fel: kikkel? És persze: mikor?

A klub saját nevelésű felnőtt fiataljai megmutatták az utóbbi egy évben is, hogy mire képesek... Információnk szerint a közvetlenül utánuk következő generációkban sem hemzsegnek a klasszisjelöltek, senki sem tud olyan tizenhat-tizennyolc éves futballistát említeni, aki mondjuk az új Nyilasi Tibor lehetne; de ha tudna is, egy futballcsapat tizenegy emberből áll, egy-két jó játékos még nem oldana meg semmit. Ha tehát az alap a saját nevelés, akkor várnunk kell, amíg az angolok üdvözítő módszerei beérnek az általuk joggal fontosnak tartott akadémiában a ma tizenhárom-tizennégy éves gyerekeknél, ám ebben az esetben a következő évtized derekán lenne esély arra, hogy tétmeccset játsszon a Real Madrid az Üllői úton.

A másik út a bevásárlás, de Terry Robinson utalt rá: senki se számítson nagy nevekre, élvonalbeli angol futballistákra, hiszen az igényeik meghaladják a lehetőségeket. Körülnéznek majd szerte Európában, nyilván hoznak néhány megfizethető, ám a magyar átlagnál jobb képességű és felkészültségű labdarúgót, tesznek melléjük magyarokat, és a feljutás így jövőre el is érhető, de magyar bajnoki címhez és a BLhez ennyi aligha elegendő.

A jövő tehát biztosan szebb lesz, de a Bajnokok Ligája még nagyon messze van. Hiszen még nem is beszéltünk róla, hogy ahhoz korszerű, az UEFA által is elfogadott stadion kell, és – ha már Ferencváros – kulturált szurkolótábor, amelyet nem rettegnek sem itthon, sem külföldön, márpedig enélkül kár is álmodozni az európai elitről.

Ma tehát klubrokonszenvtől függetlenül örüljünk a ténynek, hogy megmenekült a Fradi.

A többi pedig majd kiderül. Nem holnap, nem holnapután – évek múlva.