Nyugodtan járhat a szája

Mindenekelőtt tisztázzuk: mióta tartozik a fővárosi gárda keretéhez? A klub internetes magazinján ugyanis arról írnak, hogy 1997. július elsejével került Berlinbe, nekem viszont úgy rémlik, hogy már a tavaszt is ott töltötte.Mindenekelőtt tisztázzuk: mióta tartozik a fővárosi gárda keretéhez? A klub internetes magazinján ugyanis arról írnak, hogy 1997. július elsejével került Berlinbe, nekem viszont úgy rémlik, hogy már a tavaszt is ott töltötte.

Jól emlékszik – nyugtatott meg Dárdai Pál. – Sőt már 1996 decemberében a Hertha labdarúgójának számítottam, csakhogy azok a fiatalok, akik manapság a honlapot szerkesztik, azt sem tudják, mi történt a XX. században… Holott szép tavaszunk volt, a végén fel is jutottunk az első osztályba. Úgy fest, akkor meghoztam az együttes szerencséjét: azóta az élvonalban szerepelünk. Ezt gyorsan lekopogom, mert igen kemény hónapok elé nézünk.

A Herthát öt pont választja el a kiesőzónától. Ez aggodalomra ad okot?

Ez még nem, de ha szombaton nem nyerünk a Frankfurt ellen, kezdhetünk számolgatni. Elvileg nem lenne gond, mert a mögöttünk lévő csapatok közül a Bielefeldet és a Duisburgot is fogadjuk, tehát számolhatnánk hat fontos ponttal, ám ha a rajton beragadunk, akkor jöhet ide a Bielefeld és a Duisburg is, néhányan biztosan remegő lábakkal lépnének pályára.

Azaz mindjárt az első játéknapon az év meccsét játsszák.

Ez talán túlzás, de tény, egy esetleges győzelem a szokásosnál többet érne. Az alaphangulatnak nagyon nem tenne jót a döntetlen vagy a vereség, az amúgy is rajtunk lévő nyomás csak fokozódna. Hogy ezt érzékeltessem: Berlin ötmilliós város, errefelé imádják a focit, a helyi lapok sokat is írnak róla, na már most nem mindegy, hogy az emberek mit olvasnak. S kell-e mondanom, hogy az újságírók szeretnek hangulatot kelteni?

Ilyenek a német kollégák… Hogyan sikerült az alapozás? Láttam a tenerifei edzőtáborban készült képeket – napsütés, tengerpart, ötcsillagos szálloda…

Aha… Maradjunk annyiban, hogy karrierem egyik legkeményebb felkészülésén vagyok túl. Naponta – legalább – két edzésen vettünk részt, ma (csütörtökön – a szerző) esett meg először, hogy csak délelőtt gyakoroltunk. Furcsán is érzem magam, hogy délután itthon ülök…

A legtöbb tesztmérkőzésen kezdő volt. Szombaton is az lesz?

Teszem a dolgom, ugyanúgy, mint eddig, aztán majd meglátjuk, hogyan dönt az edző. Lucien Favre mindenesetre a bőség zavarával küszködhet, akinek a nevét felírta a kívánságlistára, azokat szerződtették a vezetők. A belső középpályán nyolcan pályázunk két posztra, szerintem egyikünk sem merné kijelenteni, hogy biztos helye van a csapatban. Eddig akárkit hoztak a nyakamra, képtelen volt kiszorítani, ám a télen igazolt Gojko Kacar már futballistának tűnik… Ki tudja, lehet, hogy eljött a végzetem. Szóval megeshet, a kispadra kerülök, ugyanakkor az elmúlt esztendők tapasztalatai azt sugallják: ha bedől a kerítés, úgyis elővesznek.

Milyen reményekkel vágnak neki a tavasznak?

Ne essünk ki, ez a legfontosabb.

Merészebb célok nincsenek?

Legyünk túl az első három fordulón, aztán beszéljünk a vágyakról. Ha hat-hét pontot szerzünk, akár még a hatodikhetedik helyet is kinézhetjük magunknak, mert amilyen szorosan tapadnak ránk a minket üldöző együttesek, olyan kicsi a távolság köztünk, illetve az előttünk tanyázók között. Ha egy erős kezdést egy parádés folytatás követ, lesz okunk az örömre.

Aligha szükséges felhívnom a figyelmét arra, hogy az ősszel nem szerzett gólt.

Majd most rúgok! Évente átlagban háromszor vagyok eredményes, úgyhogy össze kell kapnom magam. Egy mesterhármassal persze mindent elintézhetek.

Ha valaki 1996 decemberében azt mondja önnek, hogy 2008. január végén is a Hertha jövőjéről faggatják, kineveti az illetőt?

Egy halvány mosoly valószínűleg megjelent volna az arcomon. Amikor Berlinbe igazoltam, hosszú távra terveztem, de magam sem hittem volna, hogy ez lesz belőle. Immár a kétszázharmincharmadik fellépésemre készülök, a mai keretben ezzel csúcstartónak számítok. Azt hiszem, az öltözőben nyugodtan járathatom a szám.