Sztármentes elitalakulat

„Nincs értelme a gazdasági összehasonlításoknak. A nagyok csak a mezeladásból háromszor annyit keresnek, mint amennyi az én csapatom éves költségvetése” – mondta Bülent Uygun, a Sivasspor vezetőedzője. Ehhez képest a hét végi játéknap előtt, két fordulóval a fél táv után a 300 ezer lakosú Sivas városának együttese 43 ponttal vezeti a török bajnokságot, megelőzve a Bülent által említett három nagyot, a Galatasarayt (42), a Fenerbahcét (41) és a Besiktast (40). Hiába a Fenerbahce 200 millió dollárt közelítő büdzséje, illetve a Galatasaray és a Besiktas 100 milliót meghaladó költségvetése, a néhány tízmillióból gazdálkodó, az élvonalban mindössze harmadik szezonját töltő Sivas egyelőre előttük jár.

„Ettől még nem szabad magunkat velük egy szintre helyezni – jelentette ki az 1994-ben még török gólkirályi címet szerző Bülent. – A hetvenmillió török mindegyike szurkol az egyik nagycsapatnak, ezt a hátrányt mi sohasem tudjuk ledolgozni. Néhány hete még utópisztikusnak tűnt számunkra a bajnoki cím, de most már álságos lenne azt mondani, hogy nem gondolunk az aranyra – célként azonban továbbra sem szeretném megjelölni.”

Pedig lassan megtehetné, tőle biztosan elfogadnák. Sokak szerint neki köszönhető a Sivasspor felemelkedése, ami egy elsőéves edzőtől nem kis bravúr. „Irigylésre méltó a kapcsolata játékosaival – mondta róla Bagis Erten, a Radikal című napilap újságírója. – Sztárok nélküli keretből alakított ki agresszív futballt játszó, fegyelmezett csapatot. Ez csak még egységesebbé kovácsolta őket.” A játékosként a góljait tisztelgéssel ünneplő, emiatt a „Bülent katona” becenevet elnyerő edző a meccsek előtt ottomán katonai indulókkal, illetve nemzeti dalokkal igyekszik tüzelni az övéit, akik főként az erődítménynek becézett Szeptember 4. Stadionban félelmetesek. Mind a tíz hazai meccsüket megnyerték, az otthon szerzett 30 pontjuknak, a 20–3-as gólkülönbségüknek nincs párja a mezőnyben. Az idegenbeli mérleg (4 győzelem, 1 döntetlen, 4 vereség) meg elég ahhoz, hogy az élen álljon az együttes.

A keret legnagyobb neve a kilenc gólnál járó Mehmet Yildiz, akinek a piaci értéke tízmillió euró körül jár, a többiek viszont inkább közkatonák. Előhozakodhatnánk az idegenlégiósokkal, de ők meg fényévnyire vannak attól a vonulattól, amit mondjuk a Fenerbahce Roberto Carlos, Alex, Stephen Appiah brazil–ghánai vegyes triója jelent. Az izraeli Pini Balili a legnagyobb név, de az övé hallatán sem rettenne meg senki, mint ahogyan az ausztrál Michael Petkovic, az azeri Rinat és Ilgar Gurbanov, a bolgár Ivan Cvetkov, a guineai Mamadou Diallo vagy honfitársa, a Cafú néven játszó Kanfory Sylla, esetleg a nigériai Bernard Okorowanta és a tunéziai Karim Szaidi sem rettegett futballista.

Így, együtt, kiegészülve a törökökkel viszont lassan egy ország rettegi őket.