Új csillag született

Egy napja azt írtuk, Roger Federer, Rafael Nadal és Novak Djokovics egymás közt lejátssza majd az Australian Open döntőjét – hatalmasat tévedtünk. Egy 22 esztendős, kicsit mackós mozgású francia fiatalember ugyanis másképp gondolta.

Pedig tavaly Jo-Wilfried Tsonga még csak szabadkártyával fért fel az Australian Open és a wimbledoni bajnokság főtáblájára. Nyolc hónapja még challengertornákon vitézkedett. Szerzett egy-két meglepetést, és az angol bajnokságon tavaly a nyolcaddöntőig jutott (2003-ban pedig wimbledoni bajnok is volt a juniorok között), de arra, hogy élete ötödik GS-versenyén finalista lesz, nem sokan fogadtak.

Valószínűleg Rafael Nadal sem, aki szeptemberben, az US Open harmadik körében három szettben búcsúztatta Tsongát, Melbourne-ben pedig eddig szettet sem veszített. Ám most esélye sem volt a Muhammad Ali kinézetű és hasonló küzdőképességű francia ellen.

A világranglista-38. Tsonga ugyanis remekül felkészült a spanyolból, és taktikus játékával kihúzta a méregfogát. Adogatójátéka egyszerű forgatókönyv szerint zajlott: a gyilkos első szervát Nadal csak visszatenni tudta, a francia így jól helyezett előkészítő ütéssel kinyithatta a pályát, és a visszakapott labdát elég volt az üres sarokba lőnie, vagy átejtenie a másik térfélre. Jó érzékkel lépett fel a hálóhoz (röptéi élményszámba mentek), így volt esélye elérni a mallorcai általában védhetetlen keresztütéseit is. Amikor pedig a spanyol adogatott, Tsonga letámadta a szerváit, és mihamarabb igyekezett nyerőt ütni belőlük, nem belemenve a Nadal-féle adok-kapokba az alapvonalról. A franciának ráadásul remek a lábmunkája is: két-három lépéssel átért a pályán, és rá is érzett arra, mikor hová küldi labdáit a spanyol. Emellett az is Tsonga malmára hajtotta a vizet, hogy már a második játékban elvette Nadal adogatását, ő pedig nem szeret hátrányból játszani, agresszív ellenféllel szemben.

De hiába lett volna minden taktika, erő és gyorsaság, ha a francia nem játszik hihetetlenül pontosan. Ő azonban számos labdájával vonalat talált, és 49 nyerő ütéssel zárta a találkozót, miközben Nadalnak, hiába rontott alig, csak 13-ra futotta. Tsonga tévesztéseire ugyanis hiába várt, a nem elég élesen átkanalazott labdáit megölte a francia, amikor pedig a salakkirály akart nyerőt ütni, ellenfele megérezte, mi a terve.

Így aztán a találkozó eléggé egyoldalúvá vált: az első szettben a francia kétszer vette el Nadal adogatását, a másodikban egyszer brékelt, de az is éppen elég volt. A harmadikban szegény Nadal legalább három bréklabdát összehozott, de értékesítenie egyiket sem sikerült – Tsonga 6:2, 6:3, 6:2-re nyert, és ő lesz a fináléban a magyar idő szerint péntek reggel megmérkőző Roger Federer vagy Novak Djokovics ellenfele.

„Csodálatos, hihetetlen érzés – ma egyszerűen semmi és senki sem állíthatott meg. Igyekeztem mindent beütni, és minden sikerült – mit mondhatnék? A döntőben is mindent meg fogok próbálni” – örvendezett a francia.

Gustavo Kuerten 1997-es Roland Garros-menetelése óta ő az első teniszező, aki Grand Slamtornán előbb jut döntőbe, mint egy „mezei” ATP-versenyen.

S hogy az eddig Melbourneben mindössze két szettet veszítő Tsonga mire lehet képes a fináléban? A Nadal ellen mutatott játékával bármire, de láttunk már karón varjút: egy éve a chilei Fernando González, előtte a ciprusi Markosz Bagdatisz döngetett végig a tornán ellenállhatatlan játékkal, ám a fináléban mindketten kikaptak Federertől, és azt is túlzás lenne állítani, hogy azóta a feje tetejére állították volna a teniszvilágot. Tsonga űrteniszét sem lehet az örökkévalóságig játszani, de ha három napig nem következik hullámvölgy, a francia a fináléban is meglepetést szerezhet.