A sztároknak óriási a szívük

Ebben a lebutított világban talán nem is akkora hír, ha azt mondjuk: a futballistának szíve is van.

Az pedig csak keveseket érdekel ebben a rohanásban, ha azt mondjuk, hogy a korábbi sztárjátékosnak, a mára szinte teljesen elfeledett Törőcsik Andrásnak a szíve aranyból van. Az Újpest legendás labdarúgója – mint a magyar öregfiúk-válogatott tagja – még tavaly nyáron ismerte meg a törökszentmiklósi hétesztendős, súlyos beteg kisfiút, Kóródi Misit, akit meglátogatott, és aki aztán rajongásig megszerette őt. A gyerek – akinek a legnagyobb boldogsága az volt, hogy a régi sztárok egyik meccsén a járóbotra támaszkodva elvégezhette a kezdőrúgást – a hajdani cselkirály videoszalagra, DVD-re vett mozdulatait csodálja, s legjobb barátjaként tartja számon.

Ebben a lebutított világban nincs helyük az érzelmeknek, most azonban mégis érdemes egy pillanatra elgondolkodni azon, hogy a futball milyen nagyszerű, hiszen a törökszentmiklósi kissrác megnyugvását, lelki békéjét találta s találja meg abban, hogy a régmúlt ászai – így Törőcsik András mellett Disztl Péter, Kardos József, Kiprich József, Urbán Flórián, Vincze István, Zámbó Sándor (a felsorolást még folytathatnánk) – érte is játszanak. Kis falvak, vidéki városok pályáin rúgnak gólokat azért, hogy mosolyt lopjanak Misike arcára, a betegség miatti szenvedést váltsa fel a jókedv.

A legszebb, a legnagyszerűbb tett azonban mégis azé, akiben felötlött, valahogy segíteni kell azon a gyereken, akit évekkel ezelőtt megismert, akit a betegség nem engedett a futball közelébe, és aki mindennél jobban vágyott, vágyik rá, hogy a labdát ő is megérinthesse a lábával. Polonkai Zoltánról van szó, aki nemcsak a meccsek ünnepnapjain, hanem a borongósabb hétköznapokon is segítője, barátja, támasza Kóródi Misikének, akit, ha úgy kéri a sors, kórházba kísér, akivel nap mint nap telefonon beszél, akit meglátogat, s akit majdhogynem úgy szeret, mint saját gyerekeit. Ő volt az, aki az öregfiúk-válogatott vezetőjeként elérte, hogy Misike számlaszámára – 1010456970440700-01000005 – a legapróbb adomány is befolyhasson, s a régi sztárok meccsbevétele is a gyerek életét segítse.

Polonkai Zoltánra még jól emlékezhetnek az idősebbek, hiszen korábbi remek labdarúgóként azzal kápráztatta el a nézőket, hogy dekázó- és fejelőzseniként a válogatott mérkőzések szünetében a Népstadionban, a mai Puskás Ferenc Stadionban tizenöt percig tartotta a labdát a levegőben. Ám ez a bravúr immár eltörpül, hiszen a dekázókirály és vele együtt a cselezés istene, Törőcsik András és az öregfiúkválogatott mindegyik labdarúgója olyat tesz, amihez nem elég a tehetség, a tudás, a labdaérzék, a góllövés adta égi tudomány – szív kell.

Sőt még ennél is több: emberség.