Fizess, ha írni akarsz a futballról!

Mint csütörtöki számunkban már írtunk róla: információnk szerint Sziky Gyula a teljes élvonal marketingjogaira az ötéves szerződésért mintegy egymilliárd forintot áldozna. Ez az egymilliárd forint az MHLL kasszájából persze részenként továbbkerülne a reorganizációs hitelgazda Magyar Fejlesztési Bankhoz. Ezzel a lépéssel viszont felszabadulna az MHLL által voltaképpen zárolt évi százhatvanmillió forint, amelyet a Soproni Sörgyár névhasználati jogként folyósít, és ezáltal máris pénzhez jutnának az NB I-es futballvállalkozások. Hiszen nem nehéz kitalálni: az egész balhé mozgatórugója a pénz. A klubok vezetői természetesen joggal mérgesek, hogy a főszponzortól befolyó jelentős összegből egy forintot sem láthatnak, holott nekik évi 12.6 millió forintot kötelező jelleggel be kell fizetniük az MLSZ-nek (amelynek tízszázalékos tulajdonrésze van az MHLL-ben). Persze a szövetség és a hivatásos liga között egyáltalán nem teljes az átfedés, ám a tulajdonosokat aligha érdekli, milyen forrásból nem kapják meg a remélt pénzt.

A tizenhat élvonalbeli csapat tulajdonosai nem értenek egyet abban, hogy valóban ez lenne a jó megoldás, sőt a többség határozottan ellenzi. Hiszen azzal mindenki tisztában van: a sajtó kivételes, de szükségszerű egységfrontba tömörülésével (értelemszerűen nem lesz lap, amelyik fizetne) mindenki csak veszítene. Mi az NB I-es meccsek, nyilatkozatok nélkül olvasókat, a magyar futball meg azt a nyilvánosságot, amelyre azért – elnézve a szinte tök üres lelátókat, a nagyobb cégek részéről jelenleg megnyilvánuló totális közönyt – óriási szüksége lenne.

Az ötlet persze abszurdnak tűnik, sehol a világon nem honos, itt is aligha kivitelezhető, mégis nagy baj, hogy egyáltalán megfoganhatott. Elvégre ez a teljes reménytelenséget jelenti, amikor már tényleg nem lehet sehonnan sem pénzt koldulni. És teljes reménytelenségről nem is butaság beszélni, ha kicsit matekozunk: a 3.1 milliárdos hitelből kétszázötvenmilliót kapott a Szerencsejáték Rt. az el nem készült beléptetőrendszerért, százmillióba kerültek a stadionrekonstrukciós program tervei, működési költségre az öt év alatt háromszázmilliót lehet számolni, és a négy, még nem törlesztő klub (Újpest, Fehérvár, Diósgyőr, FTC) mintegy kilencszázmillióval tartozik. Ez valamivel több mint másfél milliárd forint – a hitel fele. Egyszer valaki megmondhatná, hova tűnt a másik fele.