A halott városnak nem kell a futball

Megdöbbentő az a közöny, amely körülveszi a dunaújvárosi csapatot. Hét éve még a város apraja-nagyja együtt ugrált, s táncolt boldogságában a csapat bajnoki címe után, most a kutya sem kíváncsi rá. Érdemes felsorolni néhány nevet.

Ott van ugye a korábbi névadó, a Dunaferr, aztán a dél-koreai gumigyár, a Hankook, a helyi papírgyár, az ország egyik legnagyobb betonforgalmazója, a Ferrobeton. De hiába... Sem ezek a cégek, sem a többi vállalkozó nem lát fantáziát a korábbi bajnokcsapatban. Hiába adott fel hirdetést Héger József és Andics József, a két végsőkig kitartó üzletember, nem találtak érdeklődőt.

Most érhet a végére a sikertörténet.

Szombaton a Szombathely lép fel Dunaújvárosban. Aki kilátogat az NB II Nyugati csoportjának mérkőzésére, életre szóló élménnyel lesz gazdagabb. A találkozó előtt koporsót visznek a kezdőkörbe, jelezve, a futball meghalt a városban. Ezenkívül megannyi transzparenst függesztenek ki Dunaújváros futballszerető fiataljai, a klub utánpótlás-játékosai táblákat emelnek a magasba. Az egyiken ez a felirat olvasható: „A halott város.” Harmincnégymillió forinton múlik az egykori Kohász élete.

Ennyi pénzért vehetné meg most bárki a futballcsapatot működtető kft.-t, ennyi pénzből indulhatna tiszta lappal. De nincs jelentkező. Héger József, aki öt éve tartja életben az együttest, elkeseredve nyilatkozott: „Felvettem a kapcsolatot mindenkivel, küldtem levelet minden fontos embernek, hogy segítsen. De hiába. Az MLSZ elnökétől kezdve a helyi gyárigazgatókon át a vállalkozókig, senki sem reagált. De nemcsak a közömbös városi szponzorokra haragszom. A kluboknak segíteniük kellene egymást. Éppen ezért szombatra, a Haladás elleni bajnokira meghívtam minden NB Ies klub vezetőjét, jöjjenek ide, nézzék meg, hova jutottunk. Nincsenek illúzióim, pedig harmincnégymillió forint nem horribilis öszszeg egy ilyen klubért. Az önkormányzat is ígérte, hogy segít, mindössze tízmillió forintot kértem, hogy talpon maradjunk egy ideig, hetet ígértek, de abból is csak kettőt kaptunk. A csapat szombaton lejátssza utolsó bajnokiját, aztán ha valami csoda nem történik, a tavasszal már nem lesz ott a másodosztályban a Dunaújváros. A visszalépés miatt a megyei másodosztályban folytatja az együttes.”

Hogy a sport mennyire halódik a városban, jól jellemzi, egyre kevesebb a pénz, s a különböző szakosztályok egymás elől szakítják le a „koncot”. Ráadásul az újjáépített stadiont leszámítva katasztrofálisak a körülmények is, a két utánpótláscsapat például szó szerint életveszélyes körülmények között él és gyakorol, meleg víz nélkül, falból kilógó vezetékek között.

Andics József elmondása szerint szombaton ott lesz a mecscsen megannyi szülő, hatvan kollégista és sok-sok szurkoló, hogy meghökkentő, sőt megdöbbentő gyászszertartással jelezze: az értékekre vigyázni kellene…