Ha azt mondjuk, Viborg? Azt mondom: profizmus. A BL egyik favoritja lesz a Fradi vendége – mondta Farkas Ágnes, a zöld-fehér szurkolók korábbi kedvence.
Sohasem idegesítette az északi csapatokra jellemző lélektani hadviselés? Egyáltalán nem, mindig örömmel játszottam ellenük. Igaz, tizenegy éve éppen Viborgban szenvedtem el szörnyű bokasérülésemet, ami nem kellemes emlék. A dánok és a norvégok valóban furcsán viselkednek a pályán, minden lőtt góljuk után ujjonganak, ami hatással van az ellenfélre. De nézzék meg, milyen könynyedén, mennyi emócióval kézilabdáznak! A saját exhibicionizmusukat tökéletesen elegyítik a csapat érdekének megfelelő taktikával. Ezért is olyan jók. És a Fradi?
Ügyes lányokból áll, de legtöbbjük még rutintalan, ráadásul a sors kegyetlen volt hozzájuk a sorsolásnál. Szorítok nekik, hogy megszerezzék a a csoportban a KEK-folytatást érő harmadik helyet, bár ahhoz szerintem bravúrra is szükségük lesz. Nem szabad abból kiindulni, hogy majd idehaza több mint három góllal legyőzik a Podgoricát, mert mi van, ha a montenegróiak közben elkapják a Valceát vagy a Viborgot?
A korábbi BL-csoportmeccseket nézve az FTC jól áll a Viborggal szemben... Akkor bízzunk a statisztikában... Úgy gondolom, a BLsorozat meghaladja a mai Ferencváros képességeit. Egyelőre. Az a legnagyobb baj idehaza, hogy sokan azonnal akarják a kiugró eredményeket, s a sikerek elmaradását kudarcként fogják fel. Ha már vannak tehetségeink, engedjék dolgozni az edzőt, a csapat pedig mutassa meg, hogy van tartása. Nem kell elbújni a világ elől egy-egy nagyobb vereség után, hiszen a kudarcokból is lehet tanulni. Sőt kell is!