Halálközeli élmény

Réges-régi történet ez – akkor is a Gummersbach vendégeskedett Magyarországon. Mégis, mintha tavalyelőtt történt volna. A képsorok frissnek tűnnek, a fotók elevennek, már-már kézzelfoghatónak. Egy tragédia pillanatai. Egy szerencsétlen ütközés másodpercei. Sokan emlékeznek arra a férfi kézilabda BEK-mérkőzésre: a Tatabányai Bányász fogadta a kor sztárcsapatát, a világklasszisokkal, Wunderlichhel, Branddal, Westebbével, Bauerral felálló német Gummersbachot. S persze ott volt a Bányász-sportcsarnokban mindegyik közül a legjobb: Joachim Deckarm...

Ártalmatlan szituációban ütközött a két sportoló

A történet 1979. március 30-án kezdődött. Akkoriban még országos érdeklődés kísérte a sportot, akár futball-, kosár-, netán kézilabdameccset közvetített a televízió. Így volt ez azon a napon is. A magyar bajnok Tatabánya fogadta a világ akkori legjobb csapatát, a német Gummersbachot. Az első meccset nyolc góllal veszítették el a Bányász-fiúk, de így is zsúfolásig megtelt a helyi sportcsarnok. Sokak számára még ma is felejthetetlen emlék, ahogy a találkozó 22. percében Bartalos Béla a magyar kapus Pál Árpád felé dobja a labdát. Ám az átadás pontatlan, a német Brand megszerzi, s már keresi a legjobb pozícióban lévő társat. És Brand indít. Joachim Deckarm mozgás közben nézi a felé szálló labdát, s abban a pillanatban, amikor hozzá kerül, a halántéka teljes erővel nekiütközik Pánovics Lajos szemöldökcsontjának.

Valóságos csoda volt, hogy magához tért

A sporttörténelem egyik legborzasztóbb jelenete.

Pánovics Lajos, a 10-es számú tatabányai játékos vérző arccal tápászkodik fel, a német klasszis nem mozdul. Fél órára leáll a meccs. Deckarm eszméletlenül, mozdulatlanul fekszik, orrán, száján, fülén vér csorog. Dr. Bíró Gábor, az ügyeletes orvos rohan hozzá, s ő már pontosan tudja, szörnyű tragédia szereplőjévé válik. A németekkel nincs orvos, így övé a felelősség. A későbbi diagnózis agyzúzódás miatti agyvizenyő, kettős koponyatörés, tízcentis repedés az agyhártyán. A koponyában fellépő nyomás csökkentésének érdekében „csontablak” vágása a kétoldali halántékpikkelyen. A baleset másnapján légcsőmetszés, lélegeztetőgép, szívtámogató a vénába, agynyomáscsökkentő az orron át.

Aztán százharmincegy nap kóma.

Joachim Deckarm 131 nap múltán visszanyerte az eszméletét. Valóságos csodaként emlegette mindenki az esetet, ott szerepelt a hírek között a világklasszis kézilabdázó drámája. Joachim Deckarm 24 esztendős volt akkor. Kivették az agyának egy részét, mozgása, gondolkodása nehézkessé vált – de él. És sérülten új életet kezdett. Eközben itthon Pánovics Lajos elbújt a világ elől. Mardosta a lelkiismeret, ostorozta önmagát, s képtelen volt feldolgozni, hogy egykori kedvence, a világ legjobbja miatta, általa nyomorodott meg. Már a szörnyű ütközés után nem sokkal azt kiabálták felé a németek: gyilkos! És ez később csak fokozódott. Hónapokig agysebésznek nevezték, majd egy NSZK-beli edzőtáborozás során az jelent meg az egyik német lapban, hogy újra jön a mészáros, Deckarm gyilkosa is pályára lép.

Egyik szemére vak, mégis minden nap tréningezik

Elvesztettük a hitünket, és mégis hinni akarunk.

Pánovics Lajosban is ez dolgozhatott, megpróbálta jóvátenni a jóvátehetetlent, és elindult. Elindult, hogy barátja lehessen Joachim Deckarmnak. Ha élünk, akkor vágyunk. S aszerint ítéljük az életet jónak vagy rossznak, hogy vágyunkat édesnek vagy keserűnek hisszük. Az egykori tatabányai vájár nem sokat gondolkodott, nem filozofálgatott: egyszer, hosszas egyeztetés után odaállt Deckarm elé, aztán csak néztek egymás szemébe, majd némán átölelték egymást. Attól kezdve barátok lettek, mély, őszinte barátság alakult ki közöttük, és rendszeresen találkoztak. Hol a magyar férfi utazott Németországba, hol a beteg Deckarm érkezett Magyarországra. Olyankor aztán gyógyfürdőbe vitték, tejbe-vajba fürösztötték, olykor a cigány húzta a fülébe a legszebb dallamokat, és Deckarm nevetett, nevetett felszabadultan...

Aki látta a TV2 riportere, Vujity Tvrtko (akinek egyébként a napokban jelent meg Pokoljárás című könyve, amelyben a Deckarm-sztorival foglalkozik) filmjét, amelyet tavaly forgattak, pontosan tudja, hogy a most 53 esztendős Deckarm milyen állapotban van, milyen nehézséget okoz neki a mozgás, a beszéd. De hihetetlen akaratereje van. Napi négy órán keresztül személyi tréner segítségével edz, az egyik szemére vak, látása egyre romlik, de így is biciklizik, és több száz métert úszik. Mindezt úgy, hogy megszámlálhatatlan injekciót kap. Ám élni akar, a német állam gondoskodik róla. S persze Pánovics Lajos is. Barátságuk már-már legendás, olyannyira, hogy tavaly a dortmundi sportcsarnok tizenötezer nézője előtt mindketten fair play díjat kaptak a közönség hatalmas tapsvihara közepette. Pánovics Lajos talán ott, abban a pillanatban űzte ki magából végleg a lelkiismeret-furdalás gyötrő érzését.

A tervek szerint novemberben újra Magyarországra érkezik Joachim Deckarm.

Pánovics Lajos már készíti elő az utazást, szervezi a programokat, hogy legjobb barátja jól érezze magát.

Ha rajta múlna, tán az idők végezetéig.