A világbajnok hazatért

Vágólapra másolva!
2007.11.07. 00:26
Címkék
Talmácsi Gábor hazatért. Rengetegen várták, sokan szeretgették, kapott számtalan ajándékot, és alaposan meg is hatódott a felé áradó szeretettől és rajongástól. Örült, persze hogy örült a fogadtatásnak, de az is látszott, ő otthonosabban érzi magát a 125 köbcentis versenymotorján, mint a kamerák kereszttüzében. Pedig ehhez is hozzá kell szoknia, hiszen már az utóbbi hetekben, hónapokban is ő volt az ország egyik első számú kedvence – s erre rátett még egy lapáttal, amikor vasárnap megnyerte a világbajnokságot.

_ Sohasem félsz a motoron?

– Nem.

– Ilyen bátor vagy?

– Nem bátorság kell ehhez, hanem meg kell tanulni motorozni...

A kérdezz-felelek nagyjából huszonkét évvel ezelőtt zajlott le, és az akkor négyéves Talmácsi Gabi már megfogalmazta, mi a siker titka a gyorsaságimotor-sportban. Igaz, akkoriban még játéknak tekintette, ami mostanra a hivatásává, az életcéljává vált.

Mondani sem kell: azóta megtanult motorozni, méghozzá világszínvonalon – a hét végi Valenciai Nagydíjon bizonyította klasszisát. A gyorsaságimotorosvb-sorozat 1949 óta íródó történetében az első magyar világbajnok lett.

Királyi fogadtatásban részesült a reptéren, aztán abból is ízelítőt kapott, mekkora médiaérdeklődés övezi teljesítményét. Kevés olyan sajtótájékoztatót rendeztek az utóbbi időben, amely annyi érdeklődőt vonzott, mint az övé kedd délután az egyik belvárosi szállodában.

„Bárcsak át tudnám adni ezt az érzést mindenkinek, bárcsak lehetséges lenne!” – mondta Talmácsi, miközben a hatalmas képernyőn a hét végi verseny eseményei elevenedtek fel. A férfias küzdelemé, amelyben felülkerekedett Hector Faubelen. A leintés után négy-öt órán keresztül még a bőrruhát sem tudta levenni, annyi interjút kellett adnia, majd újabb nagy álma teljesült, amikor a célegyenesben a másik két kategória világbajnokával, Casey Stonerrel és Jorge Lorenzóval fotózkodott. Elsodorták az események, úgyhogy arra csak hazafelé, a repülőúton jutott ideje, hogy újra megnézze a futamot. Megállapította: kívülről egészen más volt, mint belülről. Hát persze hogy más, hiszen már tudta a végeredményt...

„Arra vagyok a legbüszkébb, hogy a tizenhét verseny során egyszer sem hibáztam. Talán ez volt a legnehezebb. Igaz, egyszer megállt a motorom, de az nem rajtam múlt, én végig maximálisan tudtam koncentrálni” – értékelt Talmácsi, aki azt is elárulta, az idény során a mélypontot az Ausztrál Nagydíj jelentette, amelyen kétszer is elesett, és végül a nyolcadik helyen ért célba. De ahogy mondani szokta: „Ami nem öl meg, az megerősít!”

És ő nagyon is él. Sőt világbajnok!

Jönnek sorban a gratulációk és egyik meglepetés követi a másikat. Először a Fordtól kap egy vadonatúj Focus ST-t (nem használatra – örökbe!), majd betolnak egy ezüst (na de kérem!) lepellel letakart valamit, aminek már az alakjából tudja Talma, hogy neki jobban kézre állna. Megy is a lányok elé, átveszi a kormányt – már tisztán látszik, hogy motor van a lepedő alatt.

Aztán azt mondják, a menedzsere, Stefano Favaro és a Mol közös ajándéka ez a paripa – mert a világbajnok mégsem lehet meg motor nélkül. És tényleg, az egyes rajtszámú kék Aprilia RSW áll ott a terem közepén – nem tévedés, a 14-es rajtszám második számjegyét már Valenciában leszedték a szorgos kezek – Talmácsi pedig alig kap levegőt a meghatottságtól. Ezt aztán tényleg nem gondolta volna... (Az édesapja, Talmácsi István még nála is jobban meghatódott, amikor a sportügyekért felelős államtitkártól magas állami kitüntetést, aranygyűrűt vehetett át az utánpótlás-nevelésben végzett munkájáért.)

De vissza a motorhoz, amelyet megszerezni sem lehetett könnyű, hát még hazaszállítani, hogy ideérjen pontosan akkorra, amikorra kell. A régi szerelő, a hűséges barát, „Tomi” úgy száguldott végig az autópályákon Valenciából Budapestig, mintha ezer ördög üldözné. Hiszen milyen meglepetés az, amelyen nincs ott az ajándék?!

Stefano Favaro elárulta: nem volt könnyű meggyőzni a csapatfőnök Jorge Martínezt, hogy csak úgy váljon meg ettől a motortól, de végül látva, mennyire ragaszkodik az ötlethez a menedzser, megadta magát.

Jövőre már úgyis az újabb fejlesztésű Aprilia RSA-val száguld Talmácsi, akit további kétéves szerződés köt az Aspar-alakulathoz. Az első évet még a nyolcadliteresek között húzza le (remélhetőleg újra a világbajnoki címért küzdve és talán újra megszerezve), majd feljebb lép a negyedliteresek közé, ugyanennek a csapatnak a tagjaként.

Persze ez nagyon távolinak tűnik: csütörtökön már Milánóba utazik a motorshow-ra, ahol támogatóit képviseli, november 19. és 21. között pedig már teszteli az új versenygépet Jerezben. Nincs megállás, még akkor sem, ha világbajnok az ember. Bármily édes is az emlék, ez a múlt – és Talma már a jövőre koncentrál. Annak érdekében, hogy ez ne valaminek a vége, hanem éppen hogy a kezdete lehessen.

Ígéri, hogy így lesz.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik