Indul a visszaszámlálás

Spanyolországban imádják a mo torsportot – nincs ebben semmi újdonság, hiszen a Valenciai Nagydíjra már augusztus végén majdnem minden jegy elkelt, viszont Talmácsi Gábor most a saját bőrén tapasztalta mindezt.

Csapata, a Team Aspar székhelye alig néhány kilométerre van Valenciától, úgyhogy a „hazai” futamon szerda este dedikálást tartottak a pilóták. Talma másfél órán keresztül folyamatosan írt, miközben egyre-másra veregették a vállát a drukkerek, és biztatták, gratuláltak.

„Engem már az is meglepett, hogy nem akartak megölni – mondta Talmácsi Gábor. – Elképzeltem, mi lenne, ha Faubel akarna nálunk otthon dedikálni… Biztosan nem fogadnák ennyire szívélyesen. De itt más a közeg, itt a motorsportot szeretik, és minden olyan pilóta teljesítményét elismerik, aki gyorsan megy.”

A dedikálást csütörtökön csapatfotózás követte (másfél órán keresztül ácsorogtak a versenyzők az aszfaltcsíkon – Talma úgy fogalmazott: nem volt túl mozgalmas…), majd pedig beindult a verkli. A napi rutin, ami minden csütörtökön történni szokott.

Rövid megbeszélés a szerelőkkel (nem hangzottak el túl nagy újdonságok, hiszen itt mindenki tudja a dolgát, és mindenki ugyanazért a célért küzd), Talma vitt néhány pulóvert a saját új kollekciójából, azzal kedveskedett nekik. Aztán nyilatkozatok vég nélkül – a spanyol újságírók és tévések szinte szétszedték a magyar motorost, hiszen ő volt számukra az újdonság, Faubellel az elmúlt két hétben már mindent megbeszéltek, amit lehetett, mindent, ami érdekes, és talán még azt is, ami nem.

Most Talmácsi volt a téma, aki a szokásos stílusában elmondta, hogy győzni jött Valenciába, mert az jelenti a legkevesebb kockázatot számára. Aztán majd meglátja, sikerül-e, ha nem, menet közben még mindig át lehet gondolni a taktikát. A pályabejárás a megszokott rendben zajlott – gyalog, ahogy azt Talmácsitól már megszokhattuk, aztán meg robogóval is, hogy érezze az aszfaltcsíkot. Nem történt változás a korábbiakhoz képest, és az idén is járt már itt (az idény eleji teszteken), úgyhogy sok újdonságot nem jelentett számára a Ricardo Tormo-pálya.

Talán csak az volt szokatlan, hogy míg a többi versenyhelyszínen csütörtökön általában alig történik valami, mindenki saját magával, a motorjával van elfoglalva, addig most egymást követték a különböző betétfutamok, és délután a nézőket is beengedték, hogy a versenyhétvége hivatalos kezdése előtt szétnézhessenek a boxutcában.

Az Aspar-alakulat szokásos csapatmegbeszélésén ezúttal nem is maga a verseny, vagy a taktika volt a téma, mivel már korábban is elhangzott, ezen a futamon a pilótáknak nem kell semmiféle stratégiához tartaniuk magukat – a lényeg, hogy ne keveredjenek vagy keverjék egymást balesetveszélyes helyzetekbe, mert az nem tenne jót a csapat jó hírének.

Jorge Martínez csapatfőnök kiemelte még, hogy történjék akármi vasárnap a futamon, legyen bármelyik versenyző a végső győztes, a csapatnak úgy kell viselkednie (attól függetlenül, hogy Faubel szerelői természetesen a spanyolnak, Talma mérnökei és segítői pedig neki drukkolnak), hogy az méltó legyen a világbajnok istállóhoz.

A versenymotorokat szokás szerint darabjaikra szedték, majd újra összerakták: este nyolc órára már ott csillogtak-villogtak a csapat boxában. Minden készen állt arra, hogy a világ jelenlegi két legjobb „nyolcadliteres” pilótája összecsapjon egymással. A végső ütközetig már csak két edzésnap van hátra.

A visszaszámlálás elkezdődött…