„Mi az a G-14? Nem tudok arról, hogy ilyen hivatalos szervezet létezne.” Michel Platini, a földkerekség egyik legnagyobb hatalmú tömörülésének, az Európai Labdarúgó-szövetségnek az elnöke talált a fenti módon visszakérdezni, amikor a Bajnokok Ligája jövőjével kapcsolatos elképzeléseit ecsetelte a monacói Hotel Meridien konferenciatermében.
A hallgatóság jót derült az álnaiv rácsodálkozáson, ami akár bon mot-nak is elmenne, ha nem állna mögötte véresen komoly tartalom. Amióta az év elején megválasztották az UEFA első emberének, a sármos francia mintha valamiféle plebejus irányvonalat valósítana meg, egyre szembeszökőbb módon igyekszik a kicsik érdekeit szolgálni.
A 2012-es Európa-bajnokság helyszínének eldöntésekor – bár jól tudjuk, ő nem is szavazott, de azért ostobaság lenne elbagatellizálni a hatását – a sportági nagyhatalomnak számító Olaszországgal (és persze Horvátországgal meg hazánkkal) szemben a lengyel–ukrán közös pályázat lett a befutó, most pedig a BL 2009-től esedékes reformjának az lenne a lényege, hogy a 32-es csoportkörbe jelenleg még – jó esetben – négy-négy csapatot delegáló „óriások” (Spanyolország, Anglia, Olaszország) ezentúl csak három klubbal képviseltetnék magukat biztosan.
Eközben a negyven európai „miniország” is bejuttathat majd – selejtezők során át – hat csapatot a 32 közé. Ha a végrehajtó bizottság elfogadja a tervet, ebből akár még mi, magyarok is profitálhatunk.
De ne legyünk túl optimisták: olyan finom a húsosfazék tartalma, hogy azok, akik eddig csemegéztek belőle, aligha engedik a közelébe az éhenkórászokat. Egészen pontosan minimum 570 millió euróról van szó. A 2006–2007-es szezonban ennyi pénzt osztott szét az UEFA a BL résztvevői között. Persze nem egyenlő arányban: a győztes Milan 39.952 milliót, a Chelsea 34.662 milliót, a döntős Liverpool 32.218 milliót kapott, s a többi mamut is 23-30 millió között kaszált.
Ép ésszel feltételezhető, hogy zokszó nélkül lemondanak a jussukról? Platini – ha még nem tudná – nagyon gyorsan megtanulja a G-14 rövidítés jelentését.