Mit éreztek szombaton, az ezerméteres döntő után hatodik helyezettként?Mit éreztek szombaton, az ezerméteres döntő után hatodik helyezettként?
Fájdalmat. Nagyon csalódottak, szomorúak voltunk, este egy órán keresztül beszélgettünk, lelkiztünk edzőnkkel, Ludasi Róberttel, éppen ezért vegyes érzelmekkel gondolok erre a világbajnokságra. Ötszázas győzelmünkkel két perc alatt hatalmasat fordult velünk a világ, a pokolból a mennyországba kerültünk.
Mi volt a baj ezren?
Eltaktikáztuk magunkat. Ötszáz méterig nagyon keményen nyomtuk, megcsináltunk mindent úgy, ahogy szoktuk, de ez sok energiát emésztett fel. Háromszáz méterrel elszámoltuk magunkat, éppen ennyivel a cél előtt fogyott el az erőnk.
Egy ilyen nap, egy ilyen futam után hogyan tekintettek a vasárnapi finálé elé?
Optimisták voltunk, hiszen az ezres döntőben is jól sikerült az első ötszáz méterünk. A középfutam nagyon kemény volt, a világbajnoki címvédő orosz páros ki is esett. Ugyanúgy kamikaze taktikát választottunk, mint szombaton, bár a hosszabb távon nem jött be. A rajt után erős utazótempóra váltottunk. Mindig megbeszéljük, hogy a cél előtt nem nézünk ki. Én most maximálisan tudtam koncentrálni saját magamra, ezért nem is tekintgettem, de Koló persze megint bámészkodott.
Eddig az ezer méter volt az erősebb számuk. Ennek ellenére ugyanolyan intenzitással és odaadással készültek, illetve edzettek az ötszázra is?
Jobban! Hiszen azt kell inkább gyakorolni, ami kevésbé megy. Az iramunkkal nincsen baj, éppen az volt a butaság szombaton, hogy nem azzal operáltunk, amiben jók vagyunk!