Iparosmunka, semmi több

Elegáns, messzire világító klub névtábla a főépület belváros felőli homlokzatán, UEFAméretre igazított, remek minőségű játéktér, nagyszabású, kétszázmillió forintos tervek a stadion keleti és nyugati lelátóinak befedésére. Sopronban egyre szépül és korszerűsödik a Káposztás utcai futballközpont. Most már csak az a kérdés, lesz-e a magyar élvonal szabta követelmények közepette minőségi futballra képes csapata a városnak… Nagy formátumú elképzelésekben Vízer László Máriusz főtulajdonossá válása, azaz két esztendeje nincs hiány, az együttes azonban egyre lejjebb csúszott a honi rangsorban. A tavasszal már a túlélést jelentő bentmaradás volt a célja, s a 2007–2008-as szezon kezdése sem ígér fényes diadalmenetet: három meccsen egy pont, egy rúgott góllal… A Nyíregyháza elleni szombat esti fellépés így alaposan felértékelődött a soproniak számára.

Akik az első apró csatát már a kezdő sípszó előtt megnyerték: a szerb Danilo Belics és a kameruni-francia Jimmy Jones Tchana nemhiába felelt meg a szakmai teszteléseken, papírjaik is idejében megérkeztek a bordó-fehérekhez, s persze mindketten rögvest a kezdőcsapatban találták magukat. Az előző fordulóban a Vasas ellen egy könyöklés meg egy jól irányzott ökölcsapás nyomán orrcsonttörést szenvedő Sira István szerepeltetését pedig nem kellett megkockáztatnia Détári Lajos edzőnek.

A házigazdák a tétnek megfelelő elszántsággal rontottak a nyíregyháziakra. S noha az újonc gondosan felépített kontrával már az ötödik percben vészhelyzetet teremtett Varga Zoltán kapuja előtt, a labdabirtoklás hazai fölényt mutatott. S a soproniak felmorzsoló taktikája talán számukra is meglepően gyorsan eredményt kamatozott, a két új légiós pedig góllal (Jimmy Tchana) és gólelőkészítéssel (Danilo Belics) kezdett törleszteni a megelőlegezett bizalomért.

A Tchana-találat felborította az idényben most először kapituláló Spartacusnál az előzetes forgatókönyvet. A kék mezesek kényszerűen előbbre tolták hadállásaikat, és offenzívát indítottak az egyenlítő gólért. Mivel a középpályán több párharcot nyertek meg, a játék lassan áttolódott a vendéglátók térfelére, s ennek már a 25. percben eredménye lett.

A házigazdák csakis önmagukat okolhatják az eredmény ilyetén alakulásáért, hiszen feladták az építkező típusú támadásszövést: a védővonalból jobbára előrevágták a labdát a magára hagyatottan küszködő csatárduó felé, amely azonban vagy lesen ragadt, vagy elveszett a nyírségi védők tengerében. A hazai fedezetek kevés kockázatot vállalva megelégedtek a védekezéssel, emiatt szinte kettészakadt a csapat (csöppet sem volt meglepő tehát Dancs Roland leváltása). A vendégek mindeközben sok paszszal dolgoztak, a pontosság viszont korántsem volt erényük, s ekként legföljebb alkalmi, kevés izgalommal járó kiruccanásokat tehettek Varga Zoltán portáján.

A második felvonás soproni találattal indult, ez alkalommal Tchana szolgálta ki Belicset; szépséghibája az esetnek, hogy a Portugáliából érkező center lelkesedésében lesre futott, így hiába talált be a vadonatúj hálóba. De nem csak jó történt az újonccal, hiszen az exsoproni csapatkapitány, Bagoly Gábor egy párharc eredményeként a fűre rogyott, s hordágyon kellett elhagynia a pályát. A bekk kiesésével alapemberét elveszítő Nyíregyháza a folytatásban még annyit sem hazardírozott, mint a szünet előtt: a masszív védekezés lett a fő szempont, emiatt a fedezetsor is a hazai támadások semlegesítésére összpontosított, a támadójáték ugyanakkor (Hegedűs Tibor szöglet utáni kapufájától eltekintve) majdhogynem elhalt. A felkínált lehetőséggel ugyanakkor a soproniak sem tudtak mit kezdeni, mert hiányzott futballjukból az ötlet és a szellemesség. A monoton zakatolásra érthető és erősödő türelmetlenséggel reagált a lelátók népe. Mert bizony hiába áll Détári Lajos és Ebedli Zoltán személyében két hajdani futballzseni a társulat élén, ha a kezük alatt dolgozó maiaktól a jelek szerint legfeljebb szolid iparosmunkára futja. S hogy mindez mire elég mostanság az NB I-ben, arról az eredmények és a tabella pontos tükörképet adnak…