Alighanem mindenre lesz majd magyarázat. Elsősorban a műfűről hallunk majd, hogy szokatlan volt magyar csapat számára.
Pedig a Loki erre is rákészült: nem elég, hogy a múlt pénteki, siófoki bajnoki meccsre a Bcsapatot küldte pályára Miroslav Beránek, még a műfüves tréningek is segítettek a minél jobb ráhangolódásra.
Persze tudtuk, hogy az Óperenciás-tengeren kellene átkelnie a Lokinak ahhoz, hogy az álmok valóra váljanak, azonban magyar foci ügyben most ott tartunk, ha egy bizonyos Vladimir Taranov, a moldovai Nistru futballistája bebikázza a soron következő tizenegyest a Honvéd ellen a Bozsik-stadionban lejátszott UEFA-kupa-selejtezőn, akkor itt állunk megint a teljes szégyenben.
Akkor most egyetlen magyar csapat sincs a kupaporondon. Áltathatjuk magunkat, kereshetünk kibúvókat, szidhatjuk a svájci, Claudio Circhetta nevű játékvezetőt, aki szerda este Borasban érvénytelenítette Dorge Rostand Kouemaha gólját; emlegethetjük a sorsot, hiszen Kerekes Zsombor kapufát fejelt a 89. percben, megkímélve a svéd Elfsborgot a hosszabbítás gyötrelmeitől.
De most nem a svédek szenvednek, hanem mi, magyarok. Újra és újra, évről évre. Úgy tűnik, minden próbálkozás hiábavaló, mert a Debrecen, a mi kirakatcsapatunk mintegy hatvanötmillió forintot költött a nyáron erősítésre, ami a leszegényített magyar futballban nem kevés pénz, de... Nem véletlen, hogy nem sikerül a továbbjutás.
Mint ahogy az MTK is elbukott, a másik „díszklub”, amelyet nem győznek dicsérni, hogy ennél a csapatnál látható a jövő... A jelenben pedig jön egy örmény együttes, nem a Sporting vagy a Celtic, mint annak idején Sándor Csikarék idejében, és tessék, máris kiesés a vége.
A Debrecen búcsúja azért is fájó, mert jövőre alighanem már az első selejtezőkörben kell bekapcsolódnia a magyar bajnoknak, azaz klubszinten is tökéletesen lenulláztuk magunkat. Itt állunk újra a semmi közepén, az elbukott Ebkandidálással, a pofozógép szerepére kényszerült nemzeti csapattal, a fájó kudarcokkal kísért kuparajttal. Még szerencse, hogy jönnek az olaszok – lesz itt futball másfél óra erejéig...
SINKOVICS GÁBOR