Nem szabad pánikba esni!

Pénteken, a Győr elleni bajnokin sérülés miatt cserét kért, így időszerű a kérdés: vállalja a játékot az Elfsborg ellen?Pénteken, a Győr elleni bajnokin sérülés miatt cserét kért, így időszerű a kérdés: vállalja a játékot az Elfsborg ellen?

Hol kopogjam le?! Óráról órára javul a lovaglóizmom állapota, és ha ez marad a tendencia, nem lesz akadálya, hogy pályára lépjek – adott pozitív végkicsengésű választ Dombi Tibor, a DVSC-TEVA középpályása. – Szerencsétlen mozdulat volt, amely után tompa fájdalmat éreztem. Nem rizikóztam, lejöttem. A szombat reggeli ultrahangos vizsgálat óta – amely megállapította, hogy nincs szakadás – kezelésekre járok, gyógyszert szedek, különböző kúrákon esem át. Szóval gyógyulok.

Az Elfsborg jegyében...

Ma az edzésen érintőlegesen már szóba kerültek a svédek, de nem estünk túlzásokba. A lényeges fejezeteket mindig a mérkőzés előtti napon vesszük át.

Az atlantai olimpiai csapat tagjaként, válogatottként még a selejtezőben kipipálhatta a svédeket, míg klubszinten ez lehet az első alkalom. Vajon sikerül majd?

Olykor képesek vagyunk különösebb külső segítség nélkül is leliftezni a nagy magyar átlagszínvonalra, máskor viszont az európai nívót is tudjuk hozni – igaz, ez már kevésbé megy behatás nélkül. Egy, a miénknél jobb csapat nyilván inspirálólag hat a mi teljesítményünkre is. Nem akarok senkit megbántani, de itthon egyre egyértelműbbnek tűnik a fölényünk, ám ebből még ember meg nem mondja, hogy a BLselejtezőn az egy vagy a két évvel ezelőtti arcunkat mutatjuk majd. Várom a találkozót, mert arra is választ ad, mennyit érnek a hazai győzelmeink. Nem kérdés ugyanakkor, hogy a maximális fordulatszámon kell pörögnünk a siker érdekében, ahogy az sem, hogy ezt az öszszecsapást nem lehet majd egy „hétköznapi” bajnokihoz hasonlítani. Továbbmegyek: látatlanban az a meggyőződésem, hogy a keddihez mérhető meccsekre lenne szükségünk hétről hétre a fejlődéshez.

Ennyire ismeri a svédeket?

Szó sincs róla, viszont egy európai középcsapat a riválisunk, és olyan országból érkezik, amelynek a válogatottja rendszeresen résztvevője az utóbbi időszak világ- és Európa-bajnokságainak.

Mi lehet a párharc kulcskérdése?

A keddi mérkőzésnél maradva: nem kaphatunk gólt. Persze előfordulhat, hogy már az ötödik percben borul minden – pánikba esni viszont akkor is tilos!

Tegyük fel: egy nullára nyernek. Aláírja?

Mutassa! A meccs előtt még ezt is bevállalnám. Lehet, utóbb a fejem verném a falba, hogy atyaúristen, „csak” egyet rúgtunk, de az sem zárható ki, hogy – szintén utóbb – már hálát adnék egy gól nélküli partiért is. Mellesleg rettenetes tippelő vagyok.

Pusztán a kíváncsiság dolgozik önben a párbaj előtt, vagy tudna azért némi párhuzamot vonni a jelenlegi állapot és az utóbbi két év BL-selejtezői között?

Inkább egy következményt említenék: a tavalyi kudarc miatt most érezhetően óvatosabb a társaság. 2005-ben a Hajduk Spliten az első bajnoki cím okozta öröm féktelenségével szaladtunk át, minden új volt, idegen. És egyben gyönyörű. A tavalyi, Rabotnicski elleni történet már más vonulatot képvisel. Mind a két páros meccset emlegetik a szurkolók – persze más-más felhanggal. A város, a közönség arra vár, hogy a nemzetközi porondon is felmutassunk végre valamit.

Előreszaladva a visszavágóra: önt mennyire zavarja a műfű körül kialakult mizéria? A Boras Arena játékterét tudniillik nem igazi gyep borítja.

Nem húzom fel magam. Minket annyira zavar majd ott a műfű, mint őket itt az igazi, végtére is nekik a mi pályánk lesz szokatlan. Vagy tévednék?