Nem Lajos bácsi

Megvásárolta már a belépőjét?Megvásárolta már a belépőjét?

Eszembe sem jutott – ismerte el Détári Lajos. – Bízom benne, hogy felismernek, és nem kérnek tőlem jegyet.

Menjen ki korán a stadionba, hogy jó helye legyen!

Közel legyek a kispadhoz, az a fontos. A Káposztás utcában szerencsére közel van a pálya a lelátóhoz, ha valaki odaáll a pad mellé, simán hallja, amit mondok. Három mérkőzésre tiltottak el, kétszer idehaza játszunk, vagyis nagy gond nem lesz a kommunikációval. Legföljebb a jövő héten, Angyalföldön leszek bajban, a Fáy utcában tudniillik messze van a nézőtér a kispadtól. Mindegy, különösebben nem foglalkoztat a dolog, majd megoldom.

Mit szólt be, hogy ekkora büntetést kapott?

Elaludt?

Nagyon is ébren vagyok. Nem magára gondoltam. Az asszisztenstől merészeltem megkérdezni, hogy elaludt-e. Higgye el, amikor felküldtek a lelátóra, rendesen viselkedtem a kispadon, nem tettem, nem mondtam semmit, ami kiállítást ért volna. Hogy finoman fogalmazzak: igazságtalannak tartom a büntetést. De mondom, nem érdekel, ez van, ezt kell szeretni. Legfeljebb a bírót nem zártam a szívembe. Solymosi… Jellemző, hogy csak a vezetékneve maradt meg bennem. És nehogy azt higgye, hogy ezt sértésnek szánom, csupán jelzem: a magyar labdarúgásban nem tett le annyit az asztalra, hogy megjegyezzem a keresztnevét. Mert akik elértek valamit, azokat természetesen ismerem. Hogy csak néhányat említsek: Kassai Viktor, Bede Ferenc, Sápi Csaba, Arany Tamás és Szabó Zsolt – látja, a teljes nevüket tudom.Solymosiét nem.

Péter.

Felőlem lehet Péter is, nem ez a lényeg. Hanem az, hogy a bírókat az élvonalbeli klubok fizetik, ezután igazán elvárhatnánk tőlük a korrektséget.

Most alighanem újabb ellenségeket szerzett magának.

Azért, mert őszinte vagyok?! Na, akkor elmondom azt is, hogy Vágner László üzengetése sem tetszik. Olvastam, hogy szerinte jobban tettem volna, ha megjelenek a játékvezetők tatai edzőtáborában, mert akkor jobban tisztában lennék a szabályokkal. Miről beszél?! Szerintem az NB I-es edzők közül én voltam az egyetlen, aki a rajt előtt meghívta Tóth Vencelt, tartson videós bemutatót a játékosoknak; ezúton is köszönöm neki, hogy két órát ránk szánt. Vágner Lászlóra visszatérve: közölte azt is, majd a vasárnapi meccs ellenőrével mindent megbeszélhetek. Felőlem bárkit küldhet ide, egy ellenőrrel sem állok szóba. Ha Vágner László akar tőlem valamit, ne üzengessen, hívjon fel.

Mit szólna, ha témát váltanánk?

Váltsunk. Annyit azonban megjegyeznék még: ez a hercehurca nem zavar meg minket, az öltözőben minden a legnagyobb rendben van. Elviseljük, hogy néhányan erősebbek akarnak lenni nálunk, de a szánkat nem fogjuk be.

Ahogy hallom, az sem nyerte el a tetszését, hogy sokan a kiesőjelöltek közé sorolják a Sopront.

Mutasson egy szakvezetőt, aki tapsolna, ha lekezelően írnának a csapatáról. Amikor a negyedik cikket olvastuk arról, hogy gyakorlatilag kár is elindulnunk a bajnokságban, az már felboszszantotta a társaságot. Ezek a jóslatok nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy nyolcvankét percen át emberhátrányban küzdve pontot szereztünk Kaposváron.

Ezek szerint jót tennénk önökkel, ha a mai meccs esélyeseként a Honvédot emlegetnénk.

Kedves, ám azt mégsem várhatom el, hogy minden héten az újságírók tüzeljék fel a fiúkat. A tréfát félretéve: nincsenek motivációs problémáink. S ennek egyszerű a magyarázata, hogy olyan labdarúgókkal dolgozunk, akik szeretnek focizni, ezért az edzésen éppúgy száz százalékot nyújtanak, mint a mérkőzésen. A ló persze nem szaladhat el senkivel, tudjuk, hol a helyünk.

Megtudhatjuk mi is?

Öt-hat találkozónak el kell telnie ahhoz, hogy belőhessük, hol végezhet ez a csapat. Azt viszont már most kijelenthetem, hogy Sopronban összevisszaság volt az elmúlt években, de amióta a kollégáimmal idekerültünk, más felfogás honosodott meg, a rend és a nyugalom az úr a klubban.

Mesélne bővebben erről a mifelénk szokatlan felfogásról?

Tisztelet és becsület, ez a két kulcsszó. Gujdár Sándorral, Ebedli Zoltánnal és Végh Tiborral alkotjuk a szakmai stábot, mindannyian voltunk válogatottak, összesen ezerötszáznál is több NB I-es meccsen léptünk pályára, de ugyanúgy megadjuk a tiszteletet a keret legfiatalabb tagjának, mint ő nekünk. Arra törekszünk, hogy baráti kapcsolat legyen köztünk, csupa mosolygós arcot szeretnénk magunk körül látni. Hangsúlyozom, ez nem megy, nem mehet az edzések rovására, ha munkáról van szó, nem ismerünk tréfát. Lakat Karcsi bácsi nagyon szépen fogalmazta meg egyszer: aki hét közben összevissza firkál, az a hét végén nem tud szépen írni. Vagyis a tréningeken ugyanolyan elánnal kell dolgozni, mint a meccsen, különben esélyed sincs a jó eredmény elérésére.

Hogyan szólítják a futballisták? Mester? Lajos bácsi? Esetleg Döme bá’?

Lajos bácsi? Ne röhögtessen! Akkor már inkább hívjanak coachnak… Egyébként az első nap felajánlottam a játékosoknak, hogy tegezzenek – engem aztán nem zavar, ha egy tizenynyolc éves legény úgy köszön: szervusz, Döme!

Önt megviccelték már?

Nem. Látja, erre céloztam, amikor arról beszéltem, hogy tisztelnek minket.

A Honvéd elleni bajnoki más lesz, mint a többi?

Biztosan. Labdarúgóként, majd edzőként csaknem tizenöt esztendőn át tartoztam a kispesti klubhoz, az csak természetes, hogy ma is kötődöm hozzá.

Szurkol a kispestieknek?

Hogyne szurkolnék. Ha Pesten vagyok, gyakran felülök a Bozsik-stadion lelátójára. Bár ezúttal nem a nézőtérről akartam figyelni a Honvédot…