Szép nagy, két lábon járó plüssmaci vezetésével vonultak kezdéshez a csapatok, a háttérben pedig már hangolt a busznyi nyíregyházi szurkoló. A hazai nézők csendben figyelték kedvenceik készülődését, talán csak az ódon Bányász-sporttelepen váratlanul megjelenő kabalaállat vitt némi életet a lelátóra, egyébként a tatabányai publikum igencsak pesszimistának tűnt. Nem csoda. A tavalyi csapatból meghatározó játékosok távoztak, és akik helyettük jöttek, aligha pótolhatják őket. Nem véletlenül mondta a meccs előtt Török József, a Tatabánya ügyvezetője: „Nehéz, nagyon nehéz idény lesz ez, valahogy azonban bent kell maradnunk.”
Aztán a meccs igazolta ezt. Csendesen csordogált a játék, helyzeteknek, látványos akcióknak hosszú ideig nem örülhetett a publikum. A Nyíregyháza játszott mezőnyfölényben, a vendégek jóval többet birtokolták a labdát, a Tatabánya megpróbált kontrákra berendezkedni, ám ilyet gyakorlatilag egyet sem vezetett. A legveszélyesebb hazai akciót akkor láthattuk, amikor Nógrádi Árpád egy rosszul irányzott passzal tarkón találta a meghökkenő Ferenczi Gábort, majd a visszapattanó labdát kapura lőtte.
De akkor is elhűltek a szurkolók, amikor a 25. percben Veizer Roland sporttárs vízszünetet rendelt el, s a játékosok a lagymatag iram ellenére mehettek frissítőért – pedig egyáltalán nem volt olyan nagy meleg. Ha a tendencia folytatódik, tíz fok alatt bevezetik majd a teaszünetet, aprósüteménnyel.
Fél óra után a Nyíregyháza megérdemelten szerzett vezetést, még akkor is, ha a büntető előtt meglehetősen furcsa jelenetek játszódtak le a hazai tizenhatoson belül. Az első félidő produkcióját látva aligha meglepő, a hazai szurkolók füttyel búcsúztatták az öltözőbe vonuló játékosaikat.
A szünet után a Tatabánya elkeseredett küzdelmet folytatott az egyenlítésért. Mészáros Ferenc vezetőedző némileg átszervezte csapatát, az addig jobbhátvédként szereplő Kriston Attilát előrébb tolta, a gyenge napot kifogó Nógrádi Árpád helyett pedig pályára küldte Takács Marcellt. Gyorsabb, lendületesebb lett a hazaiak játéka, akik egyre inkább mezőnyfölénybe kerültek. Ám a Nyíregyháza sem esett kétségbe, s Bagoly Gábor vezérletével rendre visszaverte a hazai akciókat.
Telt-múlt az idő, s egyre görcsösebbé váltak a tatabányaiak, s egyre nyugodtabban futballoztak a nyíregyháziak. A hajrában már többször is kinyílt a hazai védelem, s ha ekkor higgadtabb megoldásokat választanak a vendégcsapat támadói, magabiztosabb győzelmet is arathattak volna. Az utolsó húsz percre egyébként úgy beborult, hogy néhány néző hangosan követelte a szürkületben, hogy kapcsolják be a reflektorokat – fájó, itt még nincsenek... A hajrában már tombolt a vendégszektor közönsége, és boldogan éltette csapatát, amely teljesen megérdemelten, időnként taktikus játékkal győzte le a Tatabányát. A hazai drukkerek dühösen mentek haza a gyenge meccs után azzal a tudattal: nehéz, roppant nehéz évad lesz ez...
