Pomper Tibor éppen pecabotot vásárolt, amikor csütörtök délután utolértük. A kispesti hátvéd állítja, remek dolog a horgászás, nyugalmat kölcsönző hobbi, ugyanakkor azt reméli, nagy hal majd a futballpályán akad a horogra.
Nem kezdtek jól a Loki ellen.
De nem ám! Nem éreztük a ritmust, talán azért, mert elszoktunk a versenyhelyzettől – ismerte el Pomper Tibor. – Negyedóra után viszont átvettük az irányítást, és akár két-három góllal is nyerhettünk volna szerdán. Igaz, ha az elején kapunk egyet vagy kettőt, nem szólhattunk volna egy szót sem. Ami talán az eredménynél is fontosabb: úgy veszem észre, kezd összeállni a csapat, és ez nem afféle sablonszöveg, őszintén így gondolom.
Hat perccel a vége előtt csak centiken múlott, hogy szabadrúgásból eredményes legyen.
Már bent láttam a labdát… Utóbb azzal vigasztaltam magam, inkább most szálljon mellé, mint a bajnoki vagy az UEFA-kupa-meccseken. Vagy a vasárnapi viszszavágón… Ha már választani lehet, akkor jövő csütörtökön, Moldovában menjen be. Ha már itt tartunk: mit vár a Nistru Otaci elleni csatától? Ne kerteljünk: jókora blama lenne, ha az első selejtezőkörben kiesnénk. Ami a Honvéd közeljövőjét illeti, két kívánságom van. Az egyik, hogy Vincze Gábor barátom találja meg a helyét Kispesten – rajta egyébként nem múlik majd –, a másik pedig az, hogy szerezzünk kellemes meglepetést a nemzetközi porondon.