A megvásárolt kinevezés

A Real Madrid és Bernd Schus ter nevével kezdődő hírek elmúlt hónapokban tapasztalt özöne után talán fel sem kapja a fejét az ember, ha szembesül a legújabb információval: a spanyol bajnokcsapatnál hivatalosan is a 47 éves német szakembert nevezték ki a júniusban elküldött vezetőedző, Fabio Capello utódjának, szerződése három évre szól. Pedig a váltás cseppet sem volt hétköznapi, elég, ha azt említjük, hogy Bernd Schusternek mélyen a pénztárcájába kellett nyúlnia álmai beteljesítéséhez.

Miután Ramón Calderón, a Real Madrid elnöke leszögezte, ő ugyan egy árva eurócentet sem hajlandó áldozni az új edző kivásárlására, a német tréner döntéshelyzetbe került: marad korábbi csapatánál, a Getafénél, vagy kifizeti a klubja által követelt 480 ezer eurós (118 millió forint) „váltságdíjat”.

Az augsburgi születésű tréner végül az utóbbi mellett döntött, így hétfőn már mosolyogva pózolhatott új főnöke mellett a nyilvános bemutatáson kezében egy nevével ellátott, egyes számú fehér mezt lengetve.

„Ma új ösvényre lépünk – hangzottak Ramón Calderón pátosszal átitatott szavai. – Nemcsak az a célunk, hogy a Real Madrid további trófeákat nyerjen, hanem az is, hogy mindenki büszke lehessen a csapat stílusára. Bernd Schuster eddigi együttesei látványos és hatékony futballt játszottak, ráadásul ő olyan személy, aki képes rendet vágni a sztároktól hemzsegő öltözőben.”

Nos, ha az utóbbi megállapítással nem is, a korábbi gárdák sikerességére utaló kijelentéssel igenis vitatkoznánk.

Bár a Getafe bajnokságban elért kilencedik helyezése és a Spanyol Kupában megszerzett ezüstje kétségtelenül a német edző munkáját dicséri, a 2005 előtti időszak még véletlenül sem nevezhető szakmai diadalmenetnek. Csak vegyük végig röviden a pályafutás kezdeti állomásait: Bernd Schuster a kilencvenes évek végén a Bundesliga 2-ben szereplő Fortuna Köln, illetve 1. FC Köln gárdájánál kezdett, majd a spanyol alsóbb osztályú Xerezhez szerződött. Innen a Sahtar Doneckhez vezetett az útja, az ukrán együttestől azonban a gyengébb bajnoki szereplés miatt egy héttel a kupagyőzelem előtt elzavarták. Ezután – immár a 2004–2005-ös szezonnál járunk

– a spanyol első osztályú Levanténél próbált szerencsét, a csapatot azonban az sem mentette meg a kieséstől, hogy „Don Bernardót” öt fordulóval a bajnokság vége előtt elküldték.

Mindebből tehát leszűrhetjük, hogy a Getafével elért részsikereket leszámítva a német tréner valójában egyetlen jelentősebb szakmai bravúrt sem tudott felmutatni, sztáredzőnek pedig még véletlenül sem nevezhető.

Ezután alighanem van némi igaza annak a hozzászólónak, aki egy nemzetközi szurkolói fórumon a következő bejegyzést tette: „Schuster meg sem közelíti

Capello szintjét, hiszen az olasz majdnem minden nagycsapatával nyert valamit. Calderón a világ legnagyobb bolondja, nézzétek meg, Schuster egy évig sem lesz a Real edzője!”