Huszonnégy óra telt el az ominózus nyilatkozat óta, amikor hivatalossá vált: Csank Jánosnak hívják a Ferencváros új vezetőedzőjét. A Fradi-drukkerek többsége valószínűleg pezsgőt bontott: a tréner, akivel 2001-ben bajnokságot nyertek (az NB Iben), visszatér hozzájuk. Miskolcon közben ezrek téphették a hajukat: az a szakember hagyott ott csapot-papot, csapatot, aki egy nappal korábban még úgy fogalmazott, ebben a helyzetben felelőtlenség volna elköszönni a DVTK-tól.
Az edző egyébként azzal indokolta a váltást, hogy magányos farkas, kedveli a kalandokat. Egy vadászmagazinban mindez jól csengene. Ehelyütt nem. Tudom, a Fradi, az Fradi (akkor is, ha már rég nem „az” a Fradi), mégis. Csank János két és fél héttel az élvonalbeli rajt előtt intett búcsút a Diósgyőrnek, nem meglepő, hogy Észak-Magyarország azon részén sokan cserbenhagyásként értékelik lépését.
A vezetők, úgy tűnik, sejtették (erős a gyanúm: tudták…), hogy ez lesz a vége: még ki sem hűlt Csank János helye az edzői szobában, már nyilvánosságra került, hogy Pajkos János az utód. (Csupán közbevetőleg: természetesen a „szokásos” körből került ki a helyettes; vajon miért mindig ugyanazok ülnek át egyik kispadról a másikra?) Fura ez a történet. Nem mintha ne jutna minden napra egy…
„Ha a diósgyőri vezetők úgy érzik, megéri eladni engem, nincs min gondolkodnom… Megyek a Fradiba!” – idézzük ismét Csank Jánost a szerdai kiadásból. És lőn: Csank János ment. Mondjuk azért, mert mennie kellett. Bizonyára én gyártok összeesküvés-elméletet, ha arra gondolok: a háttérben olyan alku született, amellyel az FTC és a DVTK elöljárói is jól jártak. A többi rizsa.
PIETSCH TIBOR
Legfrissebb hírek
