Hiába kezdték el már helyi idő szerint 11 órakor a játékot minden pályán (beleértve a centerpályákat is, ahol a délelőtti kezdés már önmagában a wimbledoni bajnokság nemes hagyományai lábbal tiprásának számít), alig félóra után megérkezett az eső, majd két órán belül még kétszer kellett felhúzniuk a labdaszedőknek a gyepet védő ponyvát – kora délután pedig hosszas felhőszakadás következett. Szakaszonként azonban lehetett játszani is, a címvédő Amélie Mauresmo legnagyobb bánatára.
A francia (még egészen elfogadhatóan teniszezve) játszmalabdáról veszítette el az első szettet a cseh Nicole Vaidisová elleni nyolcaddöntőben, majd a második játszmáért adogatott, amikor ismét félbe kellett szakítani a játékot. Amikor egy óra elteltével visszatért a pályára, mintha kicserélték volna: bár a második szettet még behúzta, bizonytalanul teniszezett, érthetetlen hibákat követett el (volt, amelyik után dühében kilőtt egy labdát a stadionból), gyengén is adogatott. Hiába mutatott be helyenként remek megoldásokat, a megingásaira ráérző Vaidisová magabiztosan, 6:1-re nyerte meg a döntő játszmát, és elbúcsúztatta a címvédőt, épp abban a pillanatban beütve a győztes pontot, amikor újfent eleredt az eső.
„Nem tudnám megmondani, mi volt a baj, szinte minden roszszul ment ma, főképp az adogatásaimmal volt gond. Egész héten hol jobban, hol gyengébben játszottam, és most, hogy először kaptam igazán nehéz ellenfelet, a gyengébb periódusokból volt több. Azt hiszem, az önbizalmammal is gondok vannak, hiszen mostanában nincsenek kiemelkedő eredményeim” – mondta szomorúan a mérkőzés után a címvédő.
Folytatódott a csillaghullás egy pályával odébb is, ahol a 18. kiemelt francia Marion Bartoli az első szettet még a papírformának megfelelően veszítette el 6:3-ra a harmadikként rangsorolt Jelena Jankovics ellen, ám a szerb lány ezután már nem harapott eléggé, ami épp elég volt ahhoz, hogy ellenfele is lendületbe jöjjön. Ami Jankovicsot hátrányosan érintette, a meccsnek nagyon jót tett: éles, látványos ütések, hosszabbnál hoszszabb labdamenetek követték egymást, ráadásul már-már „kemény pályásan” gyors volt a játék. A kissé hektikusan alakuló második játszmát végül 7:5-re nyerte meg Bartoli. A döntő szettben 3:3 után előbb elvette a szerb adogatójátékát, majd négy bréklabdát is hárítva hozta a sajátját, méghozzá szebbnél szebb labdamenetekben, és már nem is engedte ki a kezéből a győzelmet. Így biztosította helyét a negyeddöntőben, és még tovább is juthat, a nyolc között ugyanis a holland Michaella Krajicek lesz az ellenfele. Vaidisová az orosz Nagyja Petrovát három szettben legyőző szerb Ana Ivanoviccsal játszik majd az elődöntőbe jutásért, míg a Justine Henin–Serena Williams negyeddöntő párosítása már hétfőn kialakult.
Az alsó ágon az egyik esélyes, az orosz Szvetlana Kuznyecova már bejutott a nyolc közé, miután legyőzte az előző körben Jelena Gyementyjevát búcsúztató 16 esztendős osztrák Tamira Paszeket, Marija Sarapova és Venus Williams nyolcaddöntőjéből azonban alig három labdamenetet sikerült lejátszani az este újra eleredő eső előtt.
Szerencse egyébként, hogy nem zuhogott egész nap Londonban, az angolokat ugyanis tenisz híján az a hír tartotta leginkább lázban, hogy ismét nagy, boldog családot alkotnak a wimbledoni bajnokság vadkacsái.
A kacsamama és négy fiókája még a múlt héten tévedt be az egyik külső pályára, de amikor el akarták hessegetni őket, az anyuka magára hagyta kicsinyeit. A helyi állatvédelmi szakemberek természetesen azonnal akcióba léptek, és menhelyre vitték az apróságokat, amelyeknek az egyik brit bulvárlap már minősíthetetlen teniszbeceneveket is adományozott – közülük még az „Andy Rodduck” volt a legszellemesebb kísérlet. Később a wimbledoni teniszcentrummal átellenben lévő golfpálya mellett szabadon is engedték őket.
Nemsokára a kacsamama is visszatért hozzájuk, és a boldog család a tenisztorna egyik szóvivője szerint már be is rendezkedett a golfközpontban. „A kacsasült ezzel egyidejű hirtelen megjelenése az All England Club egyik vendéglőjének étlapján kizárólag a véletlen műve” – tette hozzá a tréfás kedvű sajtómunkás.