Az oroszok már a ringben vannak

A nehézsúlyú bokszvilág to vábbra is egypólusú maradt, csak éppen nem az Egyesült Államok bunyósai adják a világbajnokokat, hanem az egykori Szovjetunióról levált utódállamok sportolói. Utóbbiak annyira elszemtelenedtek, hogy Amerika nélkül rendeznek címegyesítő mérkőzést.

Moszkva, a bokszfőváros

Október 13-án Moszkvában a Bokszvilágszövetség (WBA) bajnoka, az orosz Nyikolaj Valujevet legyőző üzbég Ruszlan Csagajev és a Bokszvilágszervezet (WBO) királya, az orosz Szultan Ibragimov csap össze a vitán felül álló bajnok (ahogy Amerikában nevezik: undisputed champion) címéért.

Moszkva már készül.

Noha az exszovjet bunyósok ritkán bokszolnak az egykori Szovjetunió fővárosában, rendeztek már itt címmérkőzést: tavaly decemberben a „hazai” színekben induló Oleg Maszkajev a Bokszvilágtanács (WBC) övét csatolhatta a derekára az orosz metropolisban. Jó húsz évvel ezelőtt még elképzelhetetlen volt, hogy Moszkvában hivatásos ökölvívó-mérkőzést rendezzenek…

S hogy a „ruszkik” mennyire veszik komolyan, hogy a királykategóriában átveszik a hatalmat? Múlt szombaton Moszkvában két, egykor jónevű nehézsúlyú, az amerikai Larry Donald és a brit Henry Akinwande lépett a ringbe. Előbbit a kategória talán legnagyobb talentumával, az athéni olimpiai bajnok Alekszandr Povetkinnel bokszoltatták, s a ringszpíker nem más volt, mint Michael Buffer.

Amik a profi ökölvívás süllyesztőjében

Buffer hozta a formáját, a bokszoló már nem: Donald egyhangú pontozással szenvedett vereséget a 13. mecscsén veretlen Povetkinnel szemben. No, de hol vannak az amerikaiak?

A béka hátsó fele alatt, szebben kifejezve a süllyesztőben. Povetkin a negyven felett járó Donald ellen nyert, John Ruizt tavaly novemberben Csagajev győzte le, Maszkajev valamikor a brit Lennox Lewis ellen is diadalmaskodó Hasim Rahmant verte meg, Valujev Jameel McCline ellen győzött, Ibragimov pedig Shannon Briggst – aki legalább elmondhatja magáról, hogy korábban az ökölvívó Szergej Ljahovics személyében elvert egy fehéroroszt – pontozta ki. S hogy kik ezek az amerikaiak? A már említett Lewis a visszavágón kis híján agyonütötte Rahmant, Briggset úgy csapta le, mint a taxiórát, Ruizt pedig a valamikor a súlycsoportoktól függetlenül legjobbnak tartott, de nála egy számmal mégiscsak kisebb (!) Roy Jones porolta el nagy feltűnést keltve. Hogy mennyire szűk a piac, jól példázza, hogy Don King, a finom szimatú menedzser és mékőzésszervező amerikai favorit híján Valujev mellett tette le a voksát – meglehet, hogy a gólemmel rossz lóra tett. A közeljövőben az amerikaiak egyetlen reménysége Lamon Brewster lehet, de ő sem azért, mert istenadta tehetség, hanem azért, mert 2004 áprilisában a WBO övéért már legyőzte az ukrán Vladimir Klicskót.

Klicsko és Holyfield visszatér

Kettőjük visszavágóját szombaton Kölnben rendezik meg. Csak most nem a WBO világbajnoki címe a tét, hanem a Nemzetközi Bokszszövetség (IBF) trónja.

Három évvel ezelőtti mérkőzésükön az amerikai az 5. menetben végzett a fiatalabb Klicsko testvérrel, Vladimirral, aki a legváratlanabb pillanatokban képes csődöt mondani. Pedigréje alapján ő a legmenőbb az exszovjetek között, sőt az egész mezőnyben. Az ukránt két tekintélyes, ökölvívással foglalkozó portál, a fightnews.com és a boxrec.com is a szervezetektől függetlenül a legjobbnak tartja. Előbbi orgánumnál a rangsorban csak hetedik az amerikai Briggs, utóbbinál a legjobb jenki, John Ruiz a kilencedik. Noha a kölni aréna 20 ezer nézője vérszagra gyűlik, Klicskónak kell nyernie a papírforma alapján – már ha létezik ilyen a bokszban. Ha így történik, az exszovjetek–amerikaiak összevetésben még inkább az előbbiek felé billen a mérleg nyelve. A legutóbb februárban bokszoló, s szintén egy amerikait, Ray Austint a második menetben kinyuvasztó ukrán győzelme esetén a tengerentúliak számára már-már demoralizáló lesz a keleti blokk fölénye. Egy igazi harcos kell, aki felveheti a versenyt.