Fájdalmas búcsú némi hiányérzettel

Bejelentette, hogy befe jezi profi pályafutását. Nincs visszaút?Bejelentette, hogy befe jezi profi pályafutását. Nincs visszaút?

Elmondhatatlanul jó érzés, hogy ragaszkodnak hozzám, a legutóbbi vállműtétemből azonban nem sikerült tökéletesen felépülnöm, ezért helyesebb, ha befejezem – mondta Radulovics Bojana.

Pedig nem levezetésnek szánta a győri évadot.

Címvédő, bajnokesélyes együttesbe kerültem, s éppen a célok motiváltak. Egész pályafutásomat az jellemezte, hogy szerettem a nagy kihívásokat. Most már nem lehetnek különleges terveim a pályán, tudomásul kell vennem, hogy vége.

Meglepő döntés volt, hogy a Dunaferrből Győrbe igazolt.

Aggódtam, miként fogadnak, de sosem éreztették velem, hogy legnagyobb vetélytársuktól érkeztem.

Önt kétszer, Görbicz Anitát egyszer választották meg a világ legjobbjának.

A mi esetünkben jól megfért egy csárdában a két dudás. Görbicz Anita mind a pályán, mind a magánéletben kitűnő partner, barátnők maradunk. Összejártunk, előfordult, hogy a testvére vigyázott kisfiamra, Józsikára.

Nagyon súlyos szakadást szenvedett…

Amikor megsérültem, akadt, aki azt jósolta, még civilként is nehézségeim támadhatnak. Csak roppant bonyolult műtéttel lehetett helyrehozni a szakadásokat. Tavaszra meggyógyultam, de a játékommal nem lehettem tökéletesen elégedett. Ugyanúgy akartam, mint korábban, de egyszerűen képtelen voltam rá, hogy a régi teljesítményemet nyújtsam. Rengeteget edzettem, egy-egy bajnokin jól is ment a játék, de amikor világszínvonalú vetélytársakkal mérkőztünk, kiderült, nem segíthetek annyit a csapatnak, amenynyit szeretnék. Részfeladatokat kaptam, tizenöt-húsz percig lehettem pályán egy-egy fontos találkozón.

A Fradi elleni bajnoki döntőn sorsdöntő pillanatokban küldte pályára Róth Kálmán edző.

Nagy volt rajtam a lelki teher, de nem emiatt hibáztam sokat. A kezem, a karom már nem engedelmeskedett úgy, mint a sérülésem előtt.

Pedig a végjátékban a góljai szó szerint aranyat értek volna.

Nagyon igyekeztem, mindent elkövettem a sikerért, ez azonban a Fradi-csarnok poklában nem lehetett elég ahhoz, hogy úgy segítsem a Győrt, ahogyan szerettem volna.

A Bajnokok Ligájában is nagy nemzetközi siker előtt álltak.

Akár BL-győztesek is lehettünk volna, az elődöntőben a Slagelsét legyőzhetőnek tartottuk.

Ehhez képest kétszer kikaptak.

Mert sem védekezésen, sem támadásban nem nyújtottuk azt, amit tudunk. Nagyon akartunk, görcsösek voltunk. Hasonló cipőben jártunk a Fradi ellen is.

Erre a meccsre rendre visszatér…

Sokszor eszembe jut, mert a bajnoki döntő elvesztésére nincs magyarázat. Az nem lenne korrekt, ha csak a bírókra fognánk kudarcunkat, de úgy éreztem, a csata minden szereplőjén hatalmas volt a külső nyomás. Ráadásul óriási volt a várakozás a Győrrel szemben, mindannyiunknak csak az aranyérem járt a fejében. Ezért nem tudtunk felszabadultan, kellő önbizalommal kézilabdázni.

Volt következménye a vereségnek?

Lelkileg nagyon megviselt bennünket a kudarc, de anyagi vonzata is volt a botlásnak. Pénzbüntetést kapott valamennyi játékos, megvonták a júniusi fizetésünk felét.

Hogyan tovább?

A kézilabdával egyelőre nem akarok foglalkozni, s hogy valaha is akarok-e egyáltalán, arra leghamarabb egy év múlva térhetünk vissza. Addig a családommal töltöm az időmet, utazásokat, sítúrákat tervezek.

És ha visszautasíthatatlan ajánlatot kapna?

Nincs ilyen. Ráadásul az egzisztenciámat már korábban megteremtettem. A sport azért nagyon kedves, mert örömöt leltem benne.