Federer Borg nyomában

A legrégebbi Grand Slam-torna, az 1877 óta megrendezett wimbledoni bajnokság ugyan mindig is büszke volt jó évszázados hagyományaira, de szép lassan azért az All England Clubban is haladnak a korral. Az idén először egyenlő pénzdíjért versenyeznek a nők és a férfiak, bemutatkozik a videobíró, 2009-re pedig már visszahúzható tetőt is építenek a centerpályára, azaz lassacskán csak két dolog állandó Wimbledonban – a kötelező fehér ruhák, és hogy Roger Federer nyeri a férfi egyest.

A svájci világelsőt az elmúlt négy esztendőben nem lehetett legyőzni füvön, így ha az idén is nyer, az 1976 és 1980 között minden évben diadalmaskodó Björn Borg után ő lehet a második Wimbledon 130 éve íródó történetében, aki egymás után ötször emelheti magasba a győztesnek járó 47 centiméteres ezüstkupát. Még a füves borítás legnagyobbja, a hétszeres bajnok Pete Sampras sem jutott tovább négyes sorozatnál – 2001-ben, az ötödik győzelmére készülve épp egy bizonyos svájci fiatalember állította meg a negyedik fordulóban…

Federer öt esztendeje, 48 füves pályás mérkőzés óta veretlen, és ha nincs nagyon rossz formában, most sem sokan tudják egyáltalán megszorítani. Ezúttal azonban valamelyest baljós előjelekkel készül Wimbledonra: mitán a Roland Garros fináléjában két hete ismét kikapott a spanyol Rafael Nadaltól, kissé elkeseredett, vissza is lépett a hallei tornától, amelyet az elmúlt négy esztendőben mindig megnyert. Azonban azt mondja, a sorozatos párizsi kudarcok után mindig vigasztalódni tud egy-egy angliai sikerrel.

„Az ember azonnal elfelejti Párizst, amikor egy hónappal később nyer Wimbledonban. Az ilyen győzelem tökéletes gyógyír” – vélekedik a svájci, akinek most is minden esélye megvan az újabb elsőségre.

A wimbledoni torna egyeduralkodójának esetében ugyan értelmetlen könnyű vagy nehéz sorsolásról beszélni, de azért érdemes megjegyezni, hogy az első kör és az orosz Tejmuraz Gabasvili után kellemetlenebbnél kellemetlenebb ellenfelek várhatnak a világelsőre. A második fordulóban a feltörekvő 18 éves argentin tehetség, Juan Martin del Potro, a harmadikban pedig a közönségkedvenc orosz, a Wimbledonban nem túl meggyőző, ellenben kiszámíthatatlan Marat Szafin próbálhatja majd megállítani a világelsőt. A nyolcaddöntőben aztán jöhet a német Tommy Haas, aki valószínűleg maga sem tudja, miért nem jutott még túl soha a harmadik körön Angliában, hiszen tehetsége és játékstílusa alapján ott lehetne a legjobbak között, az elődöntőért pedig a chilei Fernando González Federer legvalószínűbb ellenfele, akit két évvel ezelőtt a negyeddöntőben győzött le. Tévedés azért ne essék: fentiek hiába remek teniszezők, a svájci hatalmas betlije kellene ahhoz, hogy egyáltalán esélyük legyen ellene.

Andy Roddickkal kicsit más a helyzet: ő éppúgy nem tud kitörni Federer árnyékából Wimbledonban, ahogyan Federer nem boldogul Nadallal Párizsban. Az amerikainak egy elbukott elődöntő és két vesztes finálé a világelsővel szembeni angliai mérlege, pedig ő az egyetlen, aki legalább lépést tudna tartani a svájcival. Az idén az elődöntőben találkozhat vele, főként, hogy a hazaiak ugyanerre az ágra sorsolt kedvence (az eredetileg 8. kiemelt), Andy Murray csuklósérülése miatt visszalépett.

A főtábla harmadik negyede jóval kiegyenlítettebb, ami Novak Djokovics malmára hajthatja a vizet. A két hete Párizsban elődöntős szerb mellett a hallei felvezető torna döntőse, a ciprusi Markosz Bagdatisz, illetve a 2002-es wimbledoni bajnok ausztrál Lleyton Hewitt is bejuthat a négy közé.

Rafael Nadalról ellenben már nem jelentenénk ki ugyanezt. Igaz, hogy tavaly a fináléig jutott (meg is lepődött rajta mindenki), igaz, hogy salakon verhetetlen, és kemény pályán is egyre jobb lesz, de a zöld borítás nem neki való. Queensben másfél hete két szettben kapott ki Nicolas Mahut-től, aki nincs a százban a világranglistán, Wimbledonban pedig már az első körben megszorongathatja az amerikai Mardy Fish, hogy a további ellenfelekről, az orosz Mihail Juzsnijról vagy az egyik titkos favoritról, a cseh Tomás Berdychről ne is beszéljünk. A soron következő Federer–Nadal csúcstalálkozóra tehát valószínűleg várni kell még egy ideig, a svájci ötödik wimbledoni bajnokságáig azonban alighanem már csak tizenhármat kell aludni.