Szeretethiány

Na, most akkor mi a helyzet a fiatalítással? Ja, és mi van azzal a tézissel, hogy az ideigazoló légiósok falábúak? Sőt: mi van azzal a megállapítással, hogy a rutinosabb, „öregebb” játékosok ideje lejárt?

Nézegetem a posztonkénti rangsorunkat, rakom a játékosokat ide, oda, amoda, de mindig az jön ki, hogy bárhogyan is tudományoskodnak a magyar foci mindentudói, a jelek azt mutatják, hogy – kérem szépen – tehetséges fiatal, jól teljesítő légiós és rutinosabb játékos egyformán kell egy labdarúgócsapatba.

Mifelénk inkább azzal van a baj, hogy szívdobogtató eredmény híján a verbális futball a menő: megmondani könnyű, miben van a hiba, és a magyarázkodás miatt egyre hevültebben nyilvánít véleményt mindenki, így idővel az emberek eljutnak odáig, hogy már azt sem veszik észre, ami jó.

Álszakemberek csinálnak így álfutballt, az a nyerő típus, aki jobban tud okoskodni, holott ebben a roppant egyszerű sportágban immár több mint egy évszázada nap mint nap bebizonyosodik, hogy a jó labdarúgó (legyen fiatal vagy öreg, szenegáli vagy szerb) azért jobb az átlagnál, mert jobban bánik a labdával, de cseppet sem elhanyagolható szempont, hogy milyen közegben csillogtatja képességét.

Azért is jó, hogy van a Nemzeti Sportnak ez a játékosrangsora, mert tükröt tart azok elé, akik egy-egy bajnoki évadot szépen átmagyaráznak, azt elemezve, mitől rossz is a mi focink. E rangsor szerint azonban az a helyzet, hogy Debrecentől Zalaegerszegig igenis van elfogadható, sőt az elfogadhatónál is jobb játékos e kicsiny hazában, még ha nem is olyan remek, mint az ötvenes, hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években.

Nem véletlen, hogy a tudósítók többször is magasabb osztályzatot adtak a parádés védés, a stabil hátvédmunka, a trükkös középpályás- és a gólerős csatárjáték láttán. A posztonkénti rangsor megmutatja, hogy vannak „öregedő”, de stabilan jól focizó játékosaink, tehetséges fiataljaink, és az idevetődő légiósok némelyike nem is olyan rettenetesen ügyetlen. Szóval lehet, inkább a közeggel van a baj: a többség nem szereti már annyira a futballunkat, hogy azt a pici jót észrevegye…