Vasas: nincs kegyelem!

Bizony, néha a sokat szidott Ár pád fejedelem úti dugót is felül lehet múlni. A Komjádi uszoda előtt hatalmas tülekedés volt a parkolóhelyekért, jóval nagyobb csatát vívtak itt az autósok, mint egy-egy jó pozícióért a forgalomban. Ráadásul a parkolóban tapasztalt tumultus semmiség volt ahhoz képest, amely az uszodával egybekötött biliárdterem bejáratánál fogadta az érkezőket.

Az asztalok körül hosszú sorokban kígyóztak az emberek, mozdulni is alig lehetett, ráadásul fél órával a mérkőzés kezdete előtt, amikor már a Komjádi uszoda nézőtere sem kongott az ürességtől. Kongtak ellenben a piros-kék szurkolók dobjai, készletüket egy afrikai kongaegyüttes is megirigyelhette volna. A drukkerek pedig az ütős hangszer által keltett zaj többszörösére voltak képesek a torkukkal, így fantasztikus hangulatban kezdődött a finálé második mérkőzése.

Ezt a felbuzdulást még tovább sikerült fokozniuk a Vasas varázslatosan védekező vízipólósainak, akik 14 percen és 9 másodpercen át nem kaptak gólt az elmúlt hat év bajnokától, a nyolc olimpiai aranyérmest felvonultató Dominótól! Sőt, ha sokat dicsért védekezés nem lett volna elég, támadásban is remekeltek az angyalföldiek. Játékuk duzzadt az önbizalomtól, Varga Dániel például nyolc méterről háttal próbálta a kapuba csavarni a labdát. Ez akkor nem sikerült, ám később az öccsének, Varga Dénesnek már összejött. Az első negyed eredménye nem is a két kapott gól miatt keserítette el a vendégeket, hanem a Domino által bemutatott, elképzelés nélküli játék miatt, amely a második nyolc percben sem változott, sőt miután Varga Dániel Kovács Olivér hóna alatt helyezte a hálóba csapata negyedik gólját, már tomboltak a szurkolók és kiabálták: „Játszik a Vasas!” Hosnyánszky Norbert találata után Kovács Istvánnak időt kellett kérnie, hogy megpróbálja rendezni a sorokat. Nem sok sikerrel járt (6–0).

A Vári Attilát már a hetedik percben elveszítő Domino – az olimpiai bajnok bekket ütésért állították ki a játékvezetők – végül Molnár Tamás révén szerezte meg az első gólját, és hogy ne csak a Kőér utcaiak hibáiról beszéljünk, ismerjük el: egyes helyzetekben a szerencse is elpártolt a vendégektől. Varga Dénes kiállításakor Biros Péter előbb kapufára dobta a labdát, majd Nagy Viktor hárított bravúrosan.

A harmadik negyedben aztán tovább folytatódott a Vasas örömjátéka, és egyben a Domino kálváriája. Egy újabb rossz passz után ismét megúszhattak a piros-kékek, és Tóth Márton szemtelen ejtéssel szerezte meg a Vasas hetedik gólját, amelyet még további kettő követett ebben a periódusban – ezek közül mindenképpen ki kell emelnünk Varga Dénes parádés találatát. Nyolc másodperc volt hátra a támadóidőből, amikor Steinmetz Barnabás magasan, lágyan passzolta be a labdát a fiatalabbik Varga fivérnek, aki éppen hatalmas harcot vívott Fodor Rajmunddal. Ám az ifjú titán nem tisztelte az olimpiai bajnokot, előbb úgy tett, mintha jobbra mozdulna el, majd a másik irányba csavart el fantasztikus mozdulattal Gergely kapujának jobb oldalába.

Kilenc egy után érthetően már nem volt tétje az utolsó nyolc percnek, melyet azonban a szabályok szerint le kellett játszaniuk a csapatoknak, így a Domino legalább valamennyit visszaszerzett az elvesztett becsületéből, miután 6–2-re megnyerte a záró szakaszt.

A döntő harmadik mérkőzésére pénteken kerül sor, de a piros-kék gárdának nem szabad előre örülnie, hiszen remek csapat az ellenfele, amely korábban kétszer is talpra tudott állni hasonló szituációban: 2002ben és tavaly is 2–0-ra vezetett már a Vasas, ám a Honvédban mindkétszer volt erő a párharc megfordításához! Az első két meccsen nyújtott játékot látva erre most nincs sok esély – ám történtek már csodák.