„Az életem a futball”

Djibril Cissé 2004. október 30 án a Blackburn–Liverpool bajnokin a bal lábán szenvedett síp- és szárkapocscsonttörést, majd közvetlenül a németországi vb előtt, a Kína elleni felkészülési találkozón a jobb sípcsontja is eltörött. Az első sérülésnél csak a gyors és szakszerű orvosi segítségnek köszönhette, hogy nem kellett amputálni a lábát.

Két súlyos sérülés van a háta mögött. Gondolt-e valaha arra, hogy be kell fejeznie a pályafutását?

Igen, az első lábtörésem után komolyan megfordult a fejemben, de azóta szerencsére nem kellett ezen töprengenem – mondta Djibril Cissé. – A második súlyos sérülés után, bár fél évet kihagytam, éreztem, hogy nem lesz gond a visszatéréssel, hiszen minden rendben ment a rehabilitáció során.

Kétezer-négy augusztusa óta két szezont húzott le Liverpoolban, majd tavaly nyáron kölcsönadták az Olympique Marseille-nek. Milyen volt újra Franciaországban futballozni?

Nagyon erős a francia bajnokság is, úgyhogy örömmel tértem vissza. Különösen jó a Marseille-ben játszani, régi álmom volt, hogy ebben a klubban futballozzak.

És a jövő? Több angol csapattal is hírbe hozták, többek között a Manchester City érdeklődik ön iránt.

Mivel szerettem Angliában játszani, szívesen visszatérnék a szigetországba. De egyelőre minden képlékeny, nem tudok semmi konkrétumot mondani a jövőmről.

Elképzelhető, hogy visszatér a Liverpoolhoz?

Ez Rafa Benítez menedzser döntésén múlik, de még nem kaptam tőle jelzést, hogy számít-e rám a jövőben.

És a nemzeti csapat? Mostanság csereként játszatja Raymond Domenech szövetségi kapitány.

Nem is tudják elképzelni, milyen kemény verseny folyik a francia válogatottba kerülésért. Csatárposzton különösen erősek vagyunk, úgyhogy az is megtiszteltetés, ha valaki tagja lehet a keretnek.

Más jellegű a kérdés: mit üzenne a futballozó fiataloknak?

Azt, hogy legyenek céltudatosak. Tudnod kell, hogy mit akarsz, és nagyon keményen meg kell dolgoznod érte. Én ugyanígy tettem fiatalon, és elmondhatom, nekem az életem a futball.

Gyerekkorában önnek is volt példaképe?

Igen, Jean-Pierre Papin, a nagyszerű francia csatár, aki 1991-ben az Aranylabdát is átvehette.

Ha jól tudjuk, hobbija a zene, és dj-ként is kipróbálta magát. Netalán már művészneve is van?

Nincs, azért annyira komolyan nem foglalkozom a zenével.

Az énekléssel még nem próbálkozott?

Nem, és nem is fogok.

Rengeteg tetoválás díszíti a testét. Tervez újabbakat is?

Igen, ez nem is lehet kérdés. Legutóbb egyébként az oldalamra tetováltattam egy keresztet.

Emlékszik még, mikor csináltatta az elsőt?

Tizenhét évesen kezdtem, mint mindenki más, brahiból. Akkor a mellkasomra rajzoltak egy ábrát, később pedig jöttek az újabb ötletek, motívumok. Már harmincnál tartok, igazi szenvedélyemmé vált a tetováltatás.