Jól kezdett, de az első másfél játék után összezuhant.Jól kezdett, de az első másfél játék után összezuhant.
Igen, az elején próbáltam nem törődni semmivel, de aztán egyik labdamenetről a másikra rám tört az idegesség. Mintha akkor jöttem volna rá, hol vagyok, mi történik velem. Nem tudtam rendesen feldobni a labdát, az első szerváim mindenfelé szálltak, én pedig egyre görcsösebben próbáltam beütni őket, már csak ezzel foglalkoztam, a játék többi elemével nem. Justine jobb játékos annál, hogy ne használjon ki egy ilyen lehetőséget, ráadásul amikor megpróbáltam visszakapaszkodni, nem engedte, hiszen ő is nagyon odafigyelt.
Mi volt kettejük között a legnagyobb különbség?
Azt hiszem, a rutin. Ő számtalan Grand Slam-döntőt játszott már, nyert is sokszor, tudja, hogyan kell kezelni egy ilyen helyzetet. Nekem ez volt az első finálém, emiatt túlságosan izgultam. Van mit tanulnom, legközelebb remélhetőleg már jobban bírom a nyomást.
Nem próbálta nyugtatgatni magát?
Igyekeztem mélyeket lélegezni, de amikor az ember dühös, minden újabb hiba egyre jobban idegesíti. Túlságosan siettettem a labdameneteket, többet kellett volna várnom egy-egy poén között, de rettenetesen izgatott voltam, ami visszaütött.
Ha jobban uralkodik az érzelmein, megszoríthatta volna Henint?
Egészen más mérkőzés lett volna, ha nem lettek volna gondok az adogatásommal, aminek egyértelműen mentális okai voltak.